Október
28
vasárnap
Szinte napi kapcsolatban állt a tudományos élet színe-javával, kiterjedt levelezést folytatott jeles magyar és külföldi tudósokkal, expedícióira sokan kísérték el. Stein Aurélnak mégis nehezére esett tartós viszonyokat kiépítenie.
A Selyemút eltemetett városainak és a dunhuangi kéziratok felfedezőjének hatalmas életművét átböngészve egy csakis a munkájának élő ember portréja bontakozik ki. Életrajzírói is megjegyzik, hogy a rendkívül sokoldalú, több tudományterületen (régészet, földrajz, néprajz, antropológia, nyelvészet) is kiemelkedőt alkotó Steint a tudományos felfedezéseken kívül semmi más nem érdekelte igazán. Bármilyen furcsán is hangozik, kalandjainak mindvégig hű társai: négylábúak (és az elmaradhatatlan Arany János verseskötet, amit állítólag több útjára magával vitt).
A felfedezésekkel foglalkozó szakirodalom több olyan kalandort is ismer – elsősorban az Antarktisz kutatói közül –, aki körül ott lebzselt egy-egy kutya. Egyes kutatók azt is megjegyzik naplóikban, hogy nemcsak a felemelő pillanatokban osztoztak kedvenceikkel, de előfordult, hogy a felfedezés sikere függött a szeretett állattól.
Ha Stein esetében ezt nem is mondhatjuk el, az biztosan állítható, hogy az állatok, kiváltképp a foxik, a nyomkereső feladatokon túl egyfajta kabalát is jelentettek számára. Nem véletlen, hogy írásaiban és töménytelen mennyiségű fotóján (amelyekből csak a British Library majd’ 10 ezer darabot őriz!) is gyakran ott találunk egy kis ölebet. Hét négylábúról van szó, akiket Stein Dashként (és sorszámmal ellátva) említ. A kis terrier – akire az orientalista egyik segítője a Jolcsi Bég, „Utazó úr” nevet aggatta –, ott henyél több, az első expedíciót megörökítő képen. Mint ahogy az a Homokba temetett városok című művéből kiderül, a gazdának még arra is volt gondja, hogy Dash I-et a téli (!) Takla-Makán sivatag hidegétől kasmíri bundával óvja.
A Góbi sivatagba „Nagy Dash” (a fontos kutyák közül a második) kísérte el, Kelet-Iránban pedig már a foltos szemű Dash III csaholt utána. A kiskölyökként magához vett negyedik foxinak nem volt lehetősége részt venni a kalandokban, ellenben az ötödik Nagy Sándor nyomába eredhetett Steinnel. A hatodik – akit egy helyütt „Nagy Dash” méltó utódjának nevez – akár szép jövő elé is nézhetett volna a 81 évesen is expedícióra vállalkozó utazó mellett, ha nem falják fel idő előtt leopárdok. Az 1943-ban beszerzett hetedik foxiról nem sokat tudni, de nagy valószínűséggel túlélte a 75 évvel ezelőtt elhunyt régészt.