Május
8
kedd
Nem indult túl bizalomgerjesztően a hazai munkanélküliség elől 1924-ben Afrikáig menekülő Mészáros Kálmán etiópiai kalandja.
Az ország egyik fejedelme fűt-fát ígért az 1894. május 8-án született „ európai csodadoktornak”, de már akkor lehetett sejteni, hogy itt valami bűzlik, amikor első munkanapján négy fiatalt talált a rendelőjében, amint valami zöldes-barnás lével súrolják a padlót. A homoki bolhák ellen a legjobb orvosság a trágya, tapasztalta meg a saját bőrén Mészáros doktor. Már csak a bútorok hiányoztak. „Egy pár tucat petróleumosládát szétvertek az asztalosok s ezekből és faragott karókból összeállították a patika és a műszerek állványait. Operációsasztalul egy zebúökörbőrnek csíkokra hasított s annak szalagjaiból font bennszülött ágy szolgált. Még nedves és szagos volt, amely még jobban fokozta az istállószag fojtó erdejét.”„Abesszínia legsötétebb zugában” semmi sem volt lehetetlen. A szag elszállt, a rovarok belefulladtak az ürülékbe, ő pedig maradt. Elkezdhetett végre praktizálni.
A trágyaszag, az apró rovarok, a középkorias körülmények jelentették a legkisebb gondot. Az első világháborúban sebészként dolgozó Mészáros sok mindenhez hozzászokott, az viszont már igazán kedvét szegte, hogy nem csak a postáját nem kapta kézhez, de a fizetségért is könyörögni kellett. Akkor telt be végleg a pohár, amikor a magányos pillanataiban általában hegedű után nyúló Mészárosnak fel kellett elevenítenie „dzsiu-dzsicu” tudását. Történt ugyanis, hogy egy - feltehetően - részeg ember megtámadta. A fejedelem még azzal sem tudta maradásra bírni a gyerekkora óta nagy állatbarátot, hogy vadászexpedíciót szervezett a kedvéért.
Amilyen szerencsétlenül kezdődött, olyan töretlenül ívelt felfelé az etióp karrier. Addisz-Abebába visszatérve rendelőt nyitott. Megtanulta az uralkodó osztály által is használt amhara nyelvet, s rövidesen a felső arisztokrácia tagjai őt hívatták, ha üszkösödött egy láb, ha kiütések jelentek meg valakin, vagy „csak” szüléshez kellett menni. Az etióp politika láthatatlan útvesztőjében is megtalálta a helyes ösvényt. Az abesszin császári udvar orvosa, az etióp hadsereg főorvosa lett.
Miközben rendületlenül gyógyította a szegényeket és a gazdagokat, hobbijára is jutott ideje. Nem csak a bolhák, de a krokodilok, zebrák, gnúk, a legkülönfélébb nagyvadak is meghajoltak akarata előtt. A vadon királya is szembetalálta magát Mészáros Mannlicher-Schönauer típusú golyóspuskájával. Olyan is előfordult, hogy egy perc alatt négy oroszlánt ejtett el. „Nem tagadom, kissé büszke örömmel fogtam a fényképezéshez, hiszen tudtommal egy perc alatt négy fejlett oroszlánt, s köztük két hímet nemigen lőtt még egy afrikai vadász sem” - veregette vállon saját magát.
A nyugalom és béke éveinek az olasz-etióp háború vetett véget. A főváros új urai elvették a rendelőjét, nem volt maradása. Rövid tanzániai kitérő után bőröndbe pakolta fényképeit, filmfelvételeit, és 1938-ban hazatért.
1971. szeptember 25-én halt meg Miskolcon. Gyűjteményének nagy része sajnos a háború alatt odaveszett.