January
10
Wednesday
Ha valaki elméletben és gyakorlatban tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a sakkban és a zenében-éneklésben is ismeretes a ritmusváltás, a formaidőzítés és a műsorszerkesztés gondja, akkor az az 1934. január 10-én született Dobsa Sándor volt.
„Világos Kristjansson, az izlandi. Kg2;Ba4-c6;gy d (4)
Sötét én. Kc3,Fe5;Hc4;gy a3, c5, g3 (6)
A terv 70…-Kb3 71.Bxc4-Kxc4 72.Bxe5-a2 73.Bel-Kxd5 74.Bal-Kc4 75.Bxa2-Kb3 76.B…-majd c4-c3-c2 és világos kénytelen bástyát adni a szabad „c” gyalogért és remis. Sajnos nem így volt.[…] 73.Bel helyett Be4+ jött és Kxd5-re. 74.Ba4 és ez egy fontos tempót nyert. Nem vonulhatott a királyom, csak c4 jött, arra 75. Bxa2-c3 76. Kf3-Kc4. 77.Ke3-Kb3 78.Bg2-c2 79.Kd2-kb2 80.Kd3 és nyert. Sajnos.”
„Én mellettem elaludni nem lehet,
Éjjel nappal szeretni kell engemet.
Nálam, aki lusta meg nem él.
Aha-ha-ha-ha.
Én mellettem nem használ a taktika,
Énmellettem a taktika nagy hiba,
Az kell, aki nem sokat beszél .
Az kell nekem, akinek a csókja,
Olyan hosszú, mint az alagút
Mert ha rámtör a szerelmi szomjam,
Jó, ha mindig kéznél van a kút”
A sakk és a zene szinte „egy húron pendülnek”. Vántus István komponista és zenetudós szerint a sakktábla eredetileg kifejezetten hangtábla volt. Az egyik legnagyobb magyar sakkozó, Portisch Lajos ezzel a gondolattal játszott el, amikor kijelentette, hogy a sakk és a muzsika mélyen rokonok. „Mindkét művészetben - mert én a sakkot is elsősorban annak tartom - uralkodik a nyolcas szám. ” Ha valaki elméletben és gyakorlatban tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a sakkban és a zenében-éneklésben is ismeretes a ritmusváltás, a formaidőzítés és a műsorszerkesztés gondja, akkor az az 1934. január 10-én született Dobsa Sándor volt.
Dobsa egyesítette magában a jó gyalog és az erőskezű király tulajdonságait. Miközben a táncdalokat dúdoló hatvanas évek hazai könnyűzenei életének szereplői alá adta a lovat, és alig születhetett zenei felvétel a közreműködése nélkül, mindig jutott ideje arra, hogy ténylegesen leüljön a sakktábla mögé. Az agytorna eredményét – amit ma e-mailen küldenénk – borítékba csomagolta és várta a választ. A Studio 11 alapítója, a Táncdalfesztivál egyik „zenei esze” levelezési sakkozó volt.
Dobsa így vallott a sakkozó és a komponista hasonlóságáról és különbözőségéről: „Egy zenemű szerzőjétől számon kérik, ha idegen-gyanús kortárs motívum csendül fel dallamában, a sakkozó teljesítményét az hitelesíti, ha minél több rangos előzmény sűrűsödik benne. A muzsikus egy hangszeren játszik, a »távizeneileg küzdő« szellemi tornász akár negyven logikai folyamatot is szövöget egyidejűleg. A komponista egyedüli gazdája művének, a sakkozó, ha nyer is, csak társszerző. A könnyűzenei kompozíció órák vagy napok alatt érik be az ötlettől a végső formáig, a levelezési sakkozó egyetlen részmozzanat visszhangjára is heteket vár, teljes munkája eredményét pedig olykor csak évek múltán mérheti le.”