January
18
Friday
500 évvel ezelőtt, 1519. január 18-án született Krakkóban Jagelló Izabella, Magyarország királynéja.
Jagelló Zsigmond lengyel király és Bona Sforza legidősebb leánya humanista nevelésben részesült, többek között négy nyelven is beszélt. Kérői közül apja korábbi sógorához (első felesége Szapolyai Borbála volt), Szapolyai Jánoshoz adta feleségül. Az 1539-ben kötött házasság a kor szellemének megfelelően stratégiai célokat is szolgált: elnyerni a Szapolyait támogató Szulejmán jóindulatát és gátolni a Habsburgok keleti térnyerését.
1540. július 7-én megszületett a trónörökös János Zsigmond István. A két héttel később elhunyt Szapolyai János végakaratának megfelelően a gyámok a rendekkel királlyá választatták a csecsemőt, akinek nagykorúságáig a kormányzást Izabellára és a gyámokra bízták. Miután Szulejmán csellel meghódította Budát, udvarával együtt Gyulafehérvárra költözött.
Egy évtizeden át kíméletlen hatalmi harc zajlott Izabella és Fráter György között, amely a királyné vereségével zárult. Ezután el kellett hagynia Erdélyt, s Lengyelországba távozott. A hagyomány szerint bujdosása előtt a Meszesi-kapunál megállt pihenni, egy öreg tölgyfa kérgébe véste jelmondatának rövidítését: SFVI - Sic fata volunt, Isabella - vagyis: A sors akarta így, Izabella. Fráter György meggyilkolása után 1556 októberében visszatérhetett. Kolozsvárott az erdélyi országgyűlés reá bízta az ország kormányzását: irányítása alatt sikerült megteremtenie az önálló erdélyi állam alapjait. Többször összetűzésbe került az erdélyi rendekkel fia neveltetése, fényűző életmódja és lengyel kegyencei miatt. A költséges udvartartás mellett ugyanakkor komoly összegeket fordított mecenatúrára és építkezésekre.
Alakját a magyar irodalomban Arany János, Jókai Mór és Kemény Zsigmond is megörökítette és kedvelt figurája volt a historizáló romantikus festészetnek Madarász Viktor, Than Mór és Wagner Sándor ecsetje nyomán. Madarász Viktor: Izabella királyné fogadja Szulejmán szultán követeit című, kevéssé ismert festménye azt a jelenetet ábrázolja, amikor a fiatal Izabella királyné az elébe járuló szultáni követ előtt keblére vonja a gyermekét, hogy megszoptassa, demonstrálva ezzel, hogy a trón várományosa valóban a saját fia.