September
17
Monday
Az 1920-30-as évek napilapjainak kedvelt szereplője volt a 75 évvel ezelőtt elhunyt Sarbó Artúr, aki kora "celeb-orvosaként" komoly népszerűsítő tevékenységet folytatott mind a logopédia, mind az idegtudományok ismertebbé tétele ügyében.
Sarbó 1837-ben született Budapesten, itt is nyert oklevelet, tanulmányait Berlinben, Londonban és hosszabb ideig Párizsban folytatta. Budapesten gyakorló ideg- és elmegyógyász lett (1895-től), egyúttal az Apponyi Poliklinika és a budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár idegszakrendelésének főorvosa, majd a Szent István Kórház Ideggyógyászati Osztályának osztályvezető főorvosa (1915-től). A 20. század első évtizedének egyik legjelentősebb neurológusaként elsősorban a háborús idegsérülésekkel, a szifilisz és más nemi betegségek központi idegrendszeri hatásaival, agydaganatok, traumás neurózisok műtéti megoldásaival, beszédhibák idegrendszeri összefüggéseivel foglalkozott.
Komolyan kiállít amellett, hogy minden óvónő, tanító és tanár kapjon alapvető logopédiai képzést. Tudományos munkássága mellett széles körű közéleti tevékenységet fejtett ki. Egyik korai művelője volt a mai értelemben vett egészségügyi felvilágosításnak. Minden alkalmat megragadott, hogy közérthető formában kifejtse a véleményét különféle orvosi kérdésekről, gyakran írt napilapokban és tartott előadásokat a rádióban. A beszédhibákról írt könyve és a logopédia 1906-ban megjelent egyik alapművének számító "A beszéd" a mai napig ismertek. Sarbó kortársai szerint "mindent megkövetelt az embertől és mindent megengedett... a betegellátás fanatikusa volt."
Végül álljon itt egy részlet a Tolnai Világlapjának 1935 decemberében adott interjújából, amely szerint "az idegorvosi gyakorlat leginkább megérzi a politikai és gazdasági élet eseményeit minden orvosi terület közül. Az idegek reagálnak legjobban a szervezet berendezésében a külső ingerekre, egyszerűen azért, meri ez a hivatásuk."
"- Érdekelne bennünket, hogy a idegorvos hogyan látja korunk nagy politikai sikert elért embereit, a diktátorokat. Hozzájárul-e tanár úr ahhoz a felfogáshoz, hogy a diktátorokban általában rendkívül sok „idegbeteg" vonás van, sőt az ilyen alkat előfeltétele általában a rendkívüli szellemi teljesítménynek és kivételes sikernek?
- Még mindig kísértenek ezek a nézetek, amelyeknek semmi tárgyi alapjuk nincs és Lombroso felfogására vezethetők vissza. Ne vegyük komolyan azt a véleményt, hogy a rendkívüli tehetség, zsenialitás, vagy az életben elért nagy siker csak idegbeteg alkaton fejlődhetik ki. Inkább úgy kellene megfogalmazni: az idegbeteg alkat nem föltétlenül akadálya a sikernek, a tehetségnek, a zsenialitásnak. Szóval idegbeteg ember is lehet zseniális. De hogy ez előfeltétel volna: erről szó sincs. Éppen elég tehetséges, nagytehetségű, vagy zseniális embert láttam életemben és a történelemben, akik egészséges Idegrendszer felett rendelkeztek."
Sarbó Artúr Fiumei úti sírkertben található sírja a nemzeti sírkert része.