Műhely

Édesapja Karinthi József művelt, zsidó származású tisztviselő volt. Eredetileg Kohn volt a családnevük, ezt magyarosították Karinthira 1874-ben. 1886-ban evangélikus vallásra tértek át.

Frigyes 1898 és1900 között kezdett írni. Mintegy ezer versét és 10-15 nagyobb zsengéjét apja iskolai bukásai miatt elégette. Érettségi után matematika-fizika szakon, bölcsészkaron és a sebészeten is hallgatott előadásokat. Noha diplomát soha nem szerzett, egész életében érdeklődött a tudományok iránt. Pl. ha látott valahol egy újszerű fűnyírógépet, rögtön megvásárolta, amit persze semmire sem használhatott bérházban lévő lakásában. Kipróbálta a repülőgépet (Wittmann Viktor mellett, majd annak szerencsétlenségből bekövetkezett halála után megírta életrajzát), a léghajót, saját filmfelvevő gépe is volt. A misztikum iránti érdeklődése legalább olyan erőteljes volt, mint a tudomány iránti vonzódása.

1906-ban lett Az Újság munkatársa, innen ered legendás barátsága Kosztolányi Dezsővel. Az igazi ismertséget Így írtok ti című paródiakötete hozta meg számára 1912-ben. Kosztolányi A szegény kisgyermek panaszai c. híres ciklusát kifigurázva pl. A szegény kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései címen írt paródiát. Legendás barátságukat (Frici és Dide) rengeteg történet és anekdota örökítette meg. Többek között mindketten pacifisták voltak. Karinthy az első világháborúban az általános mozgósítás elrendelését követően például kiműtette saját ép vakbelét, hogy elkerülje a behívást, Kosztolányinak viszont hamis behívókat küldözgetett postán, ezzel is megviccelve őt.

Vagy éppen elég Kosztolányi Nyár, nyár, nyár című versére gondolni, mely sorainak első betűit összeolvasva a „Nyald ki a seggem Karinthy” mondat jön ki. Volt, hogy gyerekeket béreltek fel egymás megviccelésére. Egyszer Kosztolányit egy gyerekcsapat fogta közre, akik újra és újra sorba álltak a költő aláírásáért. Kérdésére az egyikük elmondta, hogy „ötven Kosztolányiért kapok egy Karinthyt”. Máskor a gyerekek visszaadták Karinthynak az aláírt papírokat, mondván: „Ja, hogy ön nem Kosztolányi? Akkor nem is kell…”

Kosztolányi Dezsőné a következőképp jellemezte kapcsolatukat:

„Külsőben semmiképpen sem hasonlítottak egymásra, annál inkább lelki alkatban. Mindketten rendkívül érzelmesek, kamaszosan játékosak, konvenciómentesek. Fütyültek minden hivatalos tekintélyre, a sajátjukéra is. Kosztolányi akaratlanul is tudott tekintélyt tartani, míg Karinthyval mindenki, még a környezetébe került legsilányabb szellemű ember is frère et cochon módján bánt, vagyis mintha együtt őrizték volna a disznót.”

Karinthy maga mondta, hogy minden műfajban alkotott maradandót. Mai napig ő az egyik legolvasottabb magyar író. Közönsége főleg irodalmi karikatúráit ismeri, mint az említett Így írtok ti, vagy a Tanár úr kérem. Mesterének egyébként Jonathan Swiftet tartotta (Utazás Faremaidóba és Capillária, ezért is kapta e két regény a Gulliver 5. és 6. utazásai alcímet).

1914-ben vette feleségül Judik Etel színésznőt (becenevén Boga), akitől Karinthy Gábor fiuk született. Ő volt Frici egyetlen igazi, harmonikus szerelme. Sajnos Boga 1918-ban spanyolnáthában meghalt, ez nagyon megviselte az írót.

Ezt követően vette feleségül 1920-ban Böhm Arankát, fiuk Karinthy Ferenc író. Második feleségével haláláig elég viharos volt a kapcsolata, nem mentes a nyilvános veszekedésektől, megcsalásoktól, stb. „Férfi és nő – hogy érthetnék meg egymást? hisz mind a kettő mást akar: a férfi nőt, a nő férfit.” − írta le az azóta szállóigévé vált mondatot az író. Imádta feleségét, bár maga is ellentétpárok sorával jellemezte kapcsolatukat. „Te buta, furcsa, édes és rettentően keserű, aranyos és szép és csúnya és tehetséges, nyugtalan, te, te nagy, nagy baj és öröm a világon, nagy szerencsétlenség az én szegény fejemben.”

1930-as Nem mondhatom el senkinek című verseskötete számos formai bravúrja mellett mély filozófiai-gondolati tartalmával is kitűnik.

1936-ban agydaganatot állapítottak meg nála, még ez év május 4-én megműtötte Stockholmban Herbert Olivecrona. E betegségével kapcsolatos élményeiről és tapasztalatairól írta meg az Utazás a koponyám körül című regényét, illetve még betegsége alatt a Mennyei riportot.  „Az emberek rosszul mérik az időt – egyetlen mérték van, az átélés sebessége.”

Bár magát sokszor költőnek vallotta, viszonylag kevés verset írt, ezeknek kisebb része a lírai jellegű (pl. a Lecke, a Kudarc, az Ősz) – többségük szabadvers: hosszú, központozás nélküli gondolatkitörés (pl. a Számadás a tálentumról vagy a Karácsonyi elégia).

Sok ismert mű magyar fordítása kötődik a nevéhez, köztük a legnépszerűbb a két Micimackó-meseregény: a Micimackó, és folytatása, a Micimackó kuckója. Mivel Karinthy Frigyes sem angolul, sem németül nem beszélt tökéletesen, a fordítások nagy részét a nyelvzseninek tartott nővére, Karinthy Emília (Mici) készítette, vagy legalábbis ő készített az író számára nyersfordítást. Rá utal a Micimackó név.

Halandzsa szavunkat is neki köszönhetjük, vagy az azóta a köztudatban elterjedt „magyarázom a bizonyítványom” kifejezést.

A műtét után öt évre szóló nagyszabású írói tervet készített, de csak tárcákra, karcolatokra futotta erejéből. 1938 augusztusában családjával szokás szerint egy siófoki panzióban töltötte a nyarat, amikor 29-én agyszélhűdés érte, és meghalt. Előtte szokás szerint összeveszett feleségével, Böhm Aranka végig magát is okolta halála miatt. Karinthy Ferenc utolsó közös napjukról ezt írta: együtt nyaraltak Siófokon. Az író fejfájásra hivatkozva az ebédet visszautasította, inkább egy kávét kért. Amikor halkan hörpölgetve inni kezdte, Aranka felcsattant: „Így nem lehet inni. Nem illik. Úriember nem csap lármát a feketéjével. Neveletlen kamasz!” Vitatkozni kezdtek, és a feleség több pohár vizet is férje ölébe öntött, majd fölhöz csapta a poharakat. Karinthy dühösen a szobájába ment. Rosszul lett és egy órán belül meghalt.

Akadtak, akik el sem akarták hinni a gyászhírt, rossz viccnek, az író legújabb groteszk tréfájának tartották. Nem egyszer szórakoztatták el egymást Kosztolányi Dezsővel, mit is mondanának a másik „holtteste” felett. És gyakran eljátszott azzal a gondolattal is, hogy holtában majd válaszolni fog a temetésén a szónokoknak, mert igazságtalannak tartotta, hogy „én mozdulatlanul és némán fekszem a koporsóban, mialatt a szónokok zavartalanul beszélhetnek”. Karinthy tervei szerint egy gramofonlemezről kellett volna lejátszani mondandóját.

Babits Mihály így búcsúztatta: „Karinthy remekműveket hagyott ránk. Mégis nem csodálom, hogy a halála alkalmából íródott megemlékezések szinte többet foglalkoztak az emberrel, mint az íróval. Az új attitűd az élettel szemben, a jellegzetes Karinthy-attitűd, éppúgy kifejezésre jutott emberi karakterében, s szinte legmindennapibb, elejtett szavaiban is, mint legigényesebb irodalmi alkotásaiban, sőt néha talán jobban. A kettő egy volt és együtt hatott. Karinthy író volt abban is, hogy írt és abban is hogy volt. Mint író, bizonnyal nem adta ki egész tehetségét; még sokat lehetett volna várni tőle. Életműve kevésnek tűnik föl, lángeszéhez és nagy erejéhez képest. Alakja mégis teljes, s küldetését befejezettnek érezhetjük. Önmagát, az élettel szemben való attitűdjét, egészen kifejezte.”

Az 1930-as és 40-es évek nagy halottai sok esetben 1945 előtt egyáltalán nem, és utána is csak évek vagy évtizedek múlva kaptak reprezentatív síremléket. Krúdy Gyulára, Kosztolányi Dezsőre vagy Karinthy Frigyesre éppen úgy érvényes ez, mint Babits Mihályra vagy Móricz Zsigmondra. Karinthy síremléke az 1954 utáni időszak egyik legjelentősebb funerális szobrászának, Borsos Miklósnak az 1972-ben felavatott alkotása. Fia, Ferenc is itt nyugszik. mellette. A síremlék egy siratóasszonyt ábrázol, megjelenését a köpönyegbe bújtatott gyászoló alak hiánya határozza meg.

Fehér Zoltán