Rövid leírás
A budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika (= Korányi-klinika) gyakornoka, egy. tanársegéde (1897–1914) és magántanára (1910–1914), ny. rk. tanára (1914–1916), ny. r. tanára és a Klinika igazgatója (1916– 1929).
A szív- és az idegrendszer megbetegedéseivel, sav–bázis-egyensúly vizsgálatokkal foglalkozott. Az I. világháború idején sokat tett a tbc-járványok megfékezése érdekében, a tüdőbeteg katonák számára elsőként állított fel klímaintézeteket. Jelentős eredményeket ért el a cukorbetegség, és más anyagcsere-megbetegedések gyógyításában. Az I. világháború után elsősorban a gyomorfekély (ulkusz) etiológiáját vizsgálta, nagy szakmai visszhangot váltott ki az Orvosegyesületben tartott előadása, amelyben kifejtette a gyomorfekéllyel kapcsolatos álláspontját. Az inzulin első magyarországi propagálója.
(A kép forrása: Wikipédia)