Nemzeti Sírhelyek


Kövess Hermann, kövesházi; 1917-től báró

Rövid leírás

A 23. gyalogezred (1898–1902), az innsbrucki 15. gyalogdandár (1902–1906), a bozeni közös 8. hadosztály parancsnoka (1906–1910); vezérőrnagyi (1902. nov.–1907), majd altábornagyi rangban (1907. nov.-től). Tirol erődítéseinek ún. szemlélő tábornoka (1910–1911), a nagyszebeni XII. hadtest parancsnoka (1911–1915).

Az I. világháború kitörése után Galíciában, majd porosz Sziléziában szolgált (1914–1915), majd a Kárpátokban harcoló, róla elnevezett hadseregcsoport parancsnoka (1915. febr.–szept.). Részt vett a gorlicei áttörésben (1915. máj.), a szerb és montenegrói (1915. szept.–1916. máj.), a dél-tiroli (1916. máj.–júl.), ill. a keleti hadszíntéren küzdő 3. hadsereg parancsnoka (1916. júl.–okt.); közben vezérezredessé léptették elő (1916. febr.). A 7. hadsereg (1916. okt.–1918. jan.), az 1. és 7. hadseregből álló, róla elnevezett hadseregfront parancsnokaként a Románia hadba lépésével megnyíló délkeleti fronton szolgált az előzetes békeszerződés megkötéséig (1918. jan.–ápr.); közben tábornaggyá léptették elő (1917. aug.). Bécsben tartózkodott (1918. ápr.– okt.), majd a róla elnevezett, rosszul felszerelt, létszámbeli hátrányban lévő hadseregcsoport parancsnokaként kísérletet tett a balkáni antant haderők feltartóztatására Magyarország délnyugati határán (1918. okt.).

A világháború végén IV. Károly a legeredményesebb magyar hadvezérnek számító Kövesst nevezte ki a már felbomlóban lévő Osztrák–Magyar Monarchia haderejének utolsó főparancsnokává (1918. nov. 3.), az összeomlás után nyugdíjazásáig Bécsben, a Hadsereg-főparancsnokság vezetője (1918. nov.–dec.). A Főrendiház tagja (1917-től).