Rövid leírás
A przemysli cs. és kir. 10. utászzászlóaljnál és a lembergi XI. hadtestnél vezérkari tisztként szolgált (1901–1914), a kolozsvári cs. és kir. 35. gyaloghadosztály (1914–1915. dec.), a nagyszebeni XII. hadtest vezérkari főnöke (1916–1917), a gyulafehérvári cs. és kir. 69. gyalogdandár parancsnoka (1918. jan.–okt.); vezérkari ezredesként nyugállományba helyezték. (1919. márc.). Reaktiválása után a szerveződő Nemzeti Hadsereg tagja (1919 ősze), a Hadügyminisztérium (HM) különleges berlini megbízottja (1919. okt.–1920), I. osztályú konzulként ún. rejtett katonai attasé (a berlini magyar követségen, 1920–1925); közben tábornokká nevezték ki (1922). A székesfehérvári 2. vegyes dandár közigazgatási vezetője (1925–1926); e beosztásában altábornagy (1925–1928), ill. vezérfőtanácsosként a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék elnöke (1926. júl.–1928).
Az ő javaslatára ünnepelték meg először 1915-ben a magyar hősök emlékünnepét, ill. kedvezményezte, hogy minden község emlékművet állítva örökítse meg a világháborúban elesettek nevét. Kezdeményezése 1917-ben emelkedett törvényerőre, majd 1924-ben újabb jogszabály sorolta a nemzeti ünnepek közé (május utolsó vasárnapját).
(A kép forrása: munder.wordpress.com)