Rövid leírás
A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Régiségtárának őrsegéde (1876–1878), segédőre (1878–1881). Nagyváradra költözött, a helyi r. k. püspöki szeminárium és teológia rektora, egyúttal az egyházi archeológia r. tanára (1881–1888). Visszaköltözött Budapestre, a Műemlékek Országos Bizottságának előadója (1889–1904). A budapesti tudományegyetem magántanára (1879–1897), c. ny. rk. tanára (1897–1904).
Úttörő tevékenységet fejtett ki a művészettörténeti és régészeti szakkifejezések magyarításában, a magyar szaknyelv kialakításában. Az Számos szakmai kiállítást szervezett és rendezett: nagy szerepe volt a székesfehérvári országos kiállítás (1879), az országos magyar nőipari kiállítás (1881), a történeti ötvösmű-kiállítás (1884) és a budapesti országos kiállítás létrehozásában (1885). Tanulmányozta az európai történeti és művészeti kiállításokat, amelyek alapján a képző- és iparművészeti emlékek életszerű helyzetekben (= enteriőrök) történő bemutatását javasolta. Tapasztalatai alapján bízták meg a millennium alkalmából rendezett országos kiállítás történelmi csoportjának (1896), majd a párizsi világkiállítás magyar történeti kiállításának rendezésével (1900).
(A kép forrása: Wikipédia)