Mohács Magyarország késő középkori, illetve kora újkori történetének egyik legfontosabb emlékhelye. Mohács fogalmán ma elsősorban olyan nemzeti tragédiát értünk, amely a későbbi hanyatlástörténetek szimbolikus kezdőpontjaként negatív módon határozza meg a nemzeti identitást. Ahhoz azonban, hogy Mohács mint fogalom és mint emlékhely megszületését és mai jelentését megérthessük, a NÖRI-füzetek harmadik számában a csata tömör leírásán túl vázlatosan áttekintjük a helyhez és az eseményhez tapadó értelmezéseket, a tudomány vitáit és a mohácsi emlékhely megszületésének történetét is.
1526. augusztus 29-én a Mohács melletti síkságon az I. Szulejmán szultán vezette, 75-80 ezer főnyi oszmán-török haderő döntő győzelmet aratott II. Lajos magyar uralkodó 25 ezer fős, német, cseh és lengyel csapatokkal kiegészített hadserege felett. A csata áldozatainak tömegsírjai a nemzeti sírkert részei. A „mohácsi vészt” követően a középkori Magyar Királyság hatalmi helyzete megváltozott, és alig másfél évtizeddel később az ország gyakorlatilag három részre szakadt.
A Mohácsi Nemzeti Emlékhely létrehozásában közreműködő művészek megkísérelték formába önteni a csatához kapcsolódó képzetek egy részét, hogy az oda látogatók felidézhessék a magyar történelem e fontos eseményét.