Műhely

Európában a 19. század közepétől egy új zenei műfaj az operett hódítja meg színházlátogató közönség szívét. Az új nagyvárosi szórakoztató zenés előadás lényegében a korábbi daljátékok modernebb változata. Középpontjában többnyire happy enddel végződő szerelmi történet áll könnyed dallamvilággal, tánccal és humorral színezve. Ez az új műfaj legnépszerűbbé előbb francia területen Offenbach, Hervé, Lecocq, Planquette által, majd Lehár, Strauss, Suppe, Millöcker, Kacsóh, Huszka, Zerkovicz, Ábrhám, Jacobi, Eisemann és még sokan mások közreműködésével az Osztrák Magyar Monarchia, illetve később annak utódállamai területén válik.

Egyik legnépszerűbb primadonnája az új műfajjal együtt megszülető, fénykorát is azzal egyidőben kiteljesítő Pálmay Ilka, aki Petráss Ilkaként 160 évvel ezelőtt 1859. szeptember 21-én Ungváron látja meg a napvilágot.
Apja a nemesi felmenőire büszke Petráss Gusztáv mérnök. Édesanyja a szintén nemesi származású Gyöngyössy Ilona, akit két éves korában elveszít. Tíz éves koráig nagyanyja Fekésházy Terézia neveli, majd négy évet tölt a Kassai zárdában. Énekelni hatesztendős korában kezd el tanulni Sebeők Saroltától, a pesti és a bécsi opera tagjától.
 
Alig múlik el tizenöt éves, amikor apjának előadja azon óhaját, hogy színésznő akar lenni. Az ilyenkor szokásos kezdeti szülői ellenkezés után a Kassán játszó Lászy Vilmos társulata befogadja és szerződteti. Színészi képzését ingyenesen Szigligeti József a társulat színésze és rendezője vállalja magára. Apja javaslatára ekkor veszi fel a Pálmay Ilka színésznevet.
A vidéki vendégjátékok sikerei arra késztetik mentorát, hogy felkeresse tanítványa édesapját. Szigligeti József Petráss Gusztávnak elmondja, hogy a kisasszony sokkal tehetségesebb, mint gondolta. Most már biztos benne, hogy Ilkából színésznő lesz. Ám ezen a pályán az a legjobb, ha egy művészember áll mellette. Ezért tisztelettel megkéri a kezét.
Bár az apának fenntartásai is vannak a kérővel szemben, akiről már mindenki tudja, hogy egy erőszakos, goromba és iszákos ember, de jobb alternatíva hiányában áldását adja a házasságra. Az esküvőt 1877. január 10-én Kassán a püspöki székesegyházban nagy ünnepélyességgel tartják meg. Az aznap esti „Liliomfi” előadás plakátjaira már egy új név kerül: Szigligetiné Pálmay Ilka.
A színtársulat országjárása során Budára érkezik. Itt hírét veszik, hogy a „Huszárcsíny” című operett következő napi előadásán a nézők között lesz Rákosi Jenő és Tihanyi Miklós a Népszínház igazgatója és főrendezője. A nagy izgalommal várt előadás után a neves vendégek Népszínházi meghallgatásra hívják meg Szigligetiné Pálmay Ilkát, mely után Rákosi Jenő bejelenti, hogy a Népszínház három esztendőre szerződteti a művésznőt.
Pálmay Ilka a Népszínház új, bemutatásra kerülő darabjában, a Cornevillei harangokban „Serpolette” szerepét kapja meg.
A sajtóban nagy elismeréssel írnak a darabról és főleg Pálmay Ilkáról, akinek varázslatos játéka felmagasztalására már alig találnak megfelelő jelzőket.

 A tehetséges és népszerűvé váló párja mellett egyre inkább háttérbe szoruló és féltékeny Szigligeti József rábeszéli feleségét, hogy hagyják el a Népszínházat és szerződjenek a kolozsvári Nemzeti Színházhoz. Férje indítványát Pálmay Ilka is elfogadja, mert abban reménykedik, hogy az új környezetben nemcsak a sikerei folytatódnak, de talán majd ott végre megtalálja régen várt boldogságát is. Ám hamar kiderül, hogy az ital rabjává vált férje alól méginkább kicsúszik a talaj, egyre agresszívebb és elviselhetetlenebb lesz.
Emlékirataiban a művésznő így ír erről:
„A rúgások következtében kínszenvedések között, idő előtt szültem meg gyermekemet, aki csak egy félóráig élt. Még sajnálni sem tudtam szegénykét: mielőtt tudatára ébredhettem volna a történteknek, apja koporsót hozatott neki és szépen eltemettette.”
Többszöri sikertelen szökéskísérlet után végül sikerül elmenekülnie Szigligetitől, aki ebbeli dühében egy baltával szétveri lakásukat.
A színház vezetése a fiatal színésznő tehetségét felismerve a következő műsorra tűzött darabjának, a „Szép Helénának” a címszerepét osztják rá. A siker óriási! Nemcsak elbűvölő játéka, de kosztümje és megjelenése is emlékezetes. Trikója csak alig-alig takarja karjait, vállait és gömbölyded idomait. Ragyogó, szemkápráztató és észbontó! Immár vitathatatlanul ő Kolozsvár elsőszámú primadonnája…
Az előadás után felhevült fiatalemberek kocsijából kifogják a lovakat és ők húzzák azt hazáig. Azután ablaka alatt az éjjeli zene reggelig szól…
Bár Szigligeti József később még felbukkan néhányszor és tesz ugyan néhány kísérletet a régi kapcsolat visszaállítására, de egy idő után belátja és elfogadja, hogy ez nem megy. 1879-ben a bíróság kimondja a válást s ettől kezdve a művésznő újra Pálmay Ilka néven szerepel. (Évekkel később híre jön Szigligeti megháborodásának és öngyilkossági próbálkozásának, ami után gondnokság alá helyezik. 1889-ben halálhíre is megérkezik.)

Népszínház hívására 1881 novemberében visszaköltözik Pestre. A Népszínházban folytatódik a Kolozsváron elindult sikerszéria.
Az első darab, amiben fellép a Szép Heléna. Akkora sikere van, hogy amikor az előadás végén összemegy a függöny záporzó tapssal köszöntötik és tizenkétszer! hívják újra a színpadra.
A Népszínházban műsorra tűzik az akkortájt ismert valamennyi operettet. Pálmay Ilka különleges szerepformálásának és tehetségének köszönhetően siker – sikert követ.
Erre az időszakra így emlékszik vissza:

„Ezt az időt életemben korszakalkotónak tekinthettem. Akkortól kezdve az újságok állandóan foglalkoztak velem. Mint ahogy tenni szokták, dicsértek, szidtak, mert ahol pro, ott van kontra is. Népszerűségem nagyon nőtt. Megválasztottak zászlóanyának, bálanyának, több egyletben védnöknőnek. A színpadon … nagyon tevékeny voltam. Örökké hajszolt, kergetett kielégíthetetlen ambícióm, valami olyat teremteni, amit előttem még nem produkált senki.”

Ennek a „kielégíthetetetlen ambíciónak” egyik következménye, hogy a művésznő nem tud nemet mondani az egyre nagyobb számú vendégszereplésre való meghívásoknak. Ez pedig azzal is együtt jár, hogy (egyre) kevesebb időt tölt színházában. Ezt Evva Lajos direktor nehezményezi és erre való hívatkozással Pálmay Ilka gázsiját hatról ötezer forintra csökkenti. Erre Ilkánk válaszul közli, ő pedig itt hagyja a színházat.
A Népszínháztól való távozása idején már külföldön is híre van a fiatal magyar primadonnának és külföldi szerződést is felajánlanak neki. Egy bécsi szerződést a nagyhírű Theater an der Wienbe, melyet elfogad.
1893. január 10.-én Prokofjev: „A három narancs” premierjén melyben Girardi a partnere, újra sikere van. Az előadáson jelen van Ferenc József császár és király is.

Ezidőtájt szorosabbá válik kapcsolata Kinsky Rudolf Jenő gróffal, aki feleségül kéri. 1891. augusztus 31-én a bécsi Károly templomban megtartják az esküvőt.
A házasságkötés után férje életmódjuk változtatásának szükségességét veti fel. Megvallja, nem akarja, hogy felesége színésznő legyen. A karinthiai Althofenbe vonulnak vissza, ahol feleségére meglehetősen unalmas, ingerszegény és megszokhatatlan élet vár.
Az eseménytelen és unalmas althofeni életbe egyre gyakrabban érkezik szerepekre való meghívás: Budapestről, azután Berlinből, Prágából, Drezdából melyekre nem tud nemet mondani. A vendégszerepléseket egyre nagyobb ellenérzéssel fogadja gróf Kinsky.

Felkérés érkezik Londonból is.
A Druly Lane színházban Karl Zeller operettjét a „Madarász”-t játszák német nyelven nyolc napon át zsúfolt házak előtt. Pálmay Ilka ebben az időben ismerkedik meg Mrs. Carteval, a londoni Savoy színház igazgatónőjével, akit lenyűgöz a primadonna tehetsége és ezért megállapodnak egy hat hónappal későbbi Savoy színházi angol nyelvű vendégszereplésről. A darabon már dolgozik is a híres angol szerzőpáros Gilbert és Sullivan. A főszerep várományosa pedig a bemutatóig szorgalmasan tanul angolul.
Érdemes is: az előadás világsiker! A sajtó mindenütt lelkendezve ír a produkcióról.
A londoni vendégszereplés után kifáradtan érkezik vissza Althofenbe. Annyira kimerült, hogy a Savoy színháztól érkező újabb felkérést már nem fogadja el.

 A nyugodt Althofeni életet egyre inkább a gróf Kinskyn elhatalmasodó kártyaszenvedély és kártyaadósságai kezdik megzavarni. Az ez ellen fellépő feleséget azonban Kinsky durván leinti, aki viszont kijelenti, hogy amennyiben nem hagyja abba a kártyázást, örökre elhagyja. Ezután lassan elhidegül kapcsolatuk, mely oda vezet, hogy 1905-ben a Pálmay Ilka kezdeményezésére a bíróság kimondja a válást.
A válás valamint más személyes ügyek lelkileg erősen megviselik. Kiutat az egyre erősödő depresszióból a munkába való meneküléssel igyekszik megtalálni. Szerződést ír alá a New Yorki „Irving” német színházzal, a „Heisses Blut” című darab főszerepének eljátszására.
A bemutató estéjén, az előadás kedvező fogadtatása után, a premierláz elmúltával azonban újra visszazuhan búskomorságába. Nem érez magában kellő erőt, hogy meg tudjon küzdeni környezete intrikáival és saját problémáival. Elindul a tengerpartra, hogy megvárja a kegyes hullámot, mely magával viszi az örök békességbe. A tengerparton azonban az arra járó idegenek megakadályozzák tervének végrehajtásában.
A huszadik század kezdetén a színházi világban a nagy újdonság a mozgókép megjelenése. Pálmay Ilka is érdeklődéssel fordul az új technika: (az akkor még „néma”) film felé. Szerepel „A tánc” című első magyar filmben, mely felvonultatja az akkori magyar színészvilág színe-javát: Blaha Lujzát, Fedák Sárit, Hegedüs Gyulát, Hegyi Arankát, Márkus Emiliát, Szerémy Zoltánt, Varsányi Irént, Vendrei Ferencet… Címszereplője a „Magdolna” és a „Primadonna”c. filmeknek.

Kilencszázas évek elejétől egyre többet vedégszerepel a Fővárosi színházakban. 1928 március 31-én az immár, mint a Nemzeti Színház tiszteletbeli tagjának búcsúelőadást rendeznek neki. Rákosi Jenő mondja a köszöntőt és aztán az ünnepelt visszavonuló mellett  Bajor Gizi, Péchy Erzsi, Lábass Juci, Fedák Sári, Honthy Hanna, Biller Irén, Berky Lili, Somogyi Erzsi lép fel.
 
Utolsó 83 éves korában adott interjújában élete egészére így tekint vissza: „Én egy mesevilágot éltem végig és néha ma is annak az emlékeiben gyönyörködöm. …Szeretem az otthonomat, olvasok, van néhány kedves társaságom, s ha szegény vagyok is, örülök, ha jót tehetek másokkal, mert gazdag az, aki megelégedett. Én pedig megelégedett ember vagyok és az is maradok, amíg a jó Isten élnem enged."

Az egyik legbájosabb és legünnepeltebb magyar primadonnát, aki hajdanán főméltóságok, grófok és írók szívéhez állt közel, a háború utolsó hónapjaiban egy dohos pincében lakik. Budapest ostroma közben, 1945. február 12-én egy bombatámadás után füstmérgezésben hal meg.

Az őt mintegy évtizeddel megelőző híres pályatársa, „a nemzet csalogánya” Blaha Lujza egy alkalommal elismerését Pálmay Ilkáról így fogalmazta meg: „Olyannak képzelem az operett múzsáját, amilyen ő. A megjelenése roppant tetszetős, a kedélye kedves, a pajzánsága, a huncutsága és ellenállhatatlan selypítése mind arra vall, hogy őt az istenek egyenesen az operettre teremtették."
Erre az operettre teremtett múzsára emlékszünk születésének százhatvanadik évfordulóján és tisztelettel hajtunk fejet sírjánál.

Dr. Weszelovszky Zoltán,
a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja