Nemzeti Sírhelyek


Ábrányi Emil, ifj.; lászlófalvi és mikeföldi

Rövid leírás

Ábrányi Emil, ifj.; lászlófalvi és mikeföldi

(A kép forrása: Wikipédia)

Irodalom

A 20. század eleji irodalomtörténet Ábrányi Emilt Kiss Józseffel (1843–1921) és Reviczky Gyulával (1855–1889) helyezte egy sorban, a két világháború között azonban versei már szinte teljesen kikoptak a magyar irodalmi köztudatból. A szocialista irodalomkritika szerint Ábrányi „inkább a torkából, mint a szívéből énekelt”, hazafias lírájában a pátosz és a szenvedélyesség elnyomta a valóságos érzelmeket, szerelmes versei pedig megragadtak az emlékkönyvek lírájánál. A századelő költészetét azonban nem lehet megérteni Ábrányi Emil művei nélkül, arról nem is szólva, hogy szinte a legelső volt, aki felismerte Ady zsenialitását. Ábrányi Emil írta az előszót és az ajánlást Ady Endre (1877–1919) első verseskötetéhez (Versek, 1899). Kevéssé ismert színművei közül Az első c. drámáját 1882-ben, A végrehajtó c. vígjátékát 1886-ban mutatták be (mindkettőt a Nemzeti Színházban). Lábán úr könnyei címmel (1904) elbeszéléskötettel is jelentkezett. Műfordítói tevékenysége különösen értékes: Maeterlinck, Byron (Don Juan, 1884), Rostand (Cyrano, 1900) és Ibsen (Solness építőmester, 1911) több ismert drámáját fordította magyarra. Több operaszöveget is magyar nyelvre tolmácsolt, ill. kisebb írásait és műfordításait elsősorban a Figyelő, A Hét, a Magyar Salon és a Vasárnapi Ujság közölte. Néhány írása Robin, Ariel és Cassius álneveken jelent meg.

Bővebben:

http://nevpont.hu/view.php?id=62