Rövid leírás
Az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János tanársegéde (1920–1922), a Debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézetének r. tanára (1922–1944), mb. igazgatója (1944–1945). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) előadója (1945–1946), a Magyar Képzőművészeti Főiskola r. tanára (1946–1950), főisk. tanára (1951–1955). A Szinyei Társaság (1922), a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa (1930–1931 és 1938–1939).
1923-tól kiállító művész, az 1930-as évek elejétől a szolnoki művésztelep tagja. Fametszeteket alkotott (Jézus élete, 1923; Parasztok, 1936), majd a debreceni kollégium számára nagyméretű freskósorozatot készített a magyar történelem jelentősebb eseményeiről (1937–1938). Olaszországi emlékeit Itáliai városképek c. fametszetsorozatában örökítette meg (1938). A II. világháború után, jelentős szerepet játszott a debreceni kollégium újjáépítésében (1945–1946), majd Budapesten megrendezte az első gyermekrajz-kiállítást (1946). Elsősorban grafikusként ismert, de életművében festményei is fontos szerepet játszanak. Készített illusztrációkat, kisgrafikát, ex librist és reklámgrafikát, de legjelentősebb alkotásai a fametszetei. Későbbi metszetei drámai ellentétekre épülő expresszív alkotások, művészetében gyakran ábrázolta a paraszti életet.
(A kép forrása: Wikipédia)