2025 augusztus 5.
Búcsút vettek a Széchenyi-díjas történésztől Állami és római katolikus szertartás keretében búcsúztatták M. Kiss Sándor Széchenyi-díjas történészt, professor emeritust, a magyar történelem kutatásának kiemelkedő alakját, aki életművével maradandó nyomot hagyott a nemzeti emlékezetben. A szertartás helyszínén, az Új Köztemető 301-es parcellájában családtagjai, pályatársai és tanítványai is lerótták kegyeletüket a XX. századi magyar történelem egyik legjelentősebb kutatója előtt.
Búcsúztatójában Harrach Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke felidézte a közös munka emlékeit. Mint mondta, M. Kiss Sándor meghatározó módon vett részt a bizottság munkájában; bátran és határozottan különbséget tudott tenni a hősök és az áldozatok között. Ez a bátorság tudósi jellemének egyik legfontosabb vonása volt, amelyhez társult a határozottság, az elkötelezettség, a felelősségtudat és a nemzeti hűség. Munkáját mindvégig az emberi méltóság és az egyetemes emberi értékek iránti tisztelet hatotta át.
Kahler Frigyes jogtörténész a pályatársak nevében búcsúzott. Szavai szerint M. Kiss Sándor öt „talentumot” kapott: a tudomány művelésének képességét; a tanítás kivételes adottságát, amely előadótermeibe hallgatók sokaságát vonzotta; a közéleti küzdés és vezetés tehetségét, amelyet előrelátás és stratégiai gondolkodás jellemzett; a széles körű ismeretterjesztés iránti elhivatottságot, amely túlmutatott az egyetem falain; valamint a család iránti hűséget, amely otthonának biztonságát jelentette. Ezekkel leírható kiváló szakmai pályája és morális értékrendje.
N. Pál József irodalomtörténész a tanítványok nevében búcsúzott és M. Kiss Sándor szakmai kiválóságát méltatta. Számára a történelem ugyanis mindig személyes ügy volt, amelyet folyamatában kell szemlélni. Mint mondta, munkásságában megtörtént az a ritka csoda, hogy összeért a múlt és a jelen, a közelmúlt magyar történelmének tanúi a rendszerváltás alakítói lettek. Megmutatta, miként válik a személyes élményből emlékezet, s az emlékezetből identitás – ezzel hidat épített a nemzedékek között.
Alexa Károly író, irodalomtörténész a barátok nevében szólt. Búcsúztatójában hangsúlyozta, hogy M. Kiss Sándor életműve és életrajza szorosan összefonódott, mindkettő a hitelesség megtestesítője. Mint mondta, olyan közmorált képviselt, amely a nemzeti eszme talaján állt, és amely biztos kapaszkodót adott a közösségnek.
M. Kiss Sándor Budapesten született 1943. június 25-én. 1967-ben magyar–történelem szakos diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1996-ban megszerezte a történettudomány kandidátusa fokozatot, 2004-ben habilitált.
Pályafutása során több rangos tudományos és közéleti tisztséget töltött be. 1990 előtt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Művelődéskutató Intézet tudományos munkatársaként, történész kutatóként és egyetemi oktatóként dolgozott. 1990–1991-ben a Művelődésügyi Minisztérium kabinetirodájának osztályvezetője, 1991 és 1994 között a Miniszterelnöki Tanácsadó Testület kormányfőtanácsosa volt. 1993–1994-ben részt vett az 1956-os forradalom és szabadságharc alatti sortüzek történetét kutató Történelmi Tényfeltáró Bizottság munkájában. 1997 és 2013 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézetének vezetője volt.
A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár megalakulásától kezdve tudományos főigazgató-helyettesként, 2021-től tudományos igazgatóként, majd 2022-től a RETÖRKI Tudományos Tanácsának elnökeként támogatta az intézet tudományos munkáját.
A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány felügyelőbizottságának tagja, a Szabadságharcosokért Közalapítvány felügyelőbizottsági elnöke, majd 2021-től a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja volt.
Tudományos munkásságát és közéleti szerepvállalását számos rangos kitüntetéssel ismerték el: 2000-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével (Polgári Tagozat), 2013-ban a Magyar Érdemrend Középkeresztjével (Polgári Tagozat), 2022-ben pedig Széchenyi-díjjal.