Rövid leírás
A Fotókollektíva munkaközösség egyik alapítója (1950). Az államosítás után a Magyar Fotó Állami Vállalathoz került, felszerelésével együtt (1951). Az MTI fotóriportere (1956-tól). A Modern Magyar Fényképezők Egyesületének alapítója (1936-tól). Az Amatőrfényképészek Világszövetségének magyarországi igazgatója (Angyalfi Andorral, 1947-től). A Magyar Fotóművészek Szövetsége alapító elnöke (1956–1960), a MÚOSZ Fotószakosztályának elnöke.
A magyar fotográfia egyik legsikeresebb, legjelentősebb és legnagyobb hatású alakja. A magyaros stílus egyik legfontosabb alkotója. A paraszti élet idilli, idealizált formában jelent meg felvételein. Az ellenfényre, a fény–árnyék hatásokra építő, jól komponált, dinamikát sugárzó képeket készített, tükörfényes brómezüst papírral, merész kivágásokkal dolgozott. Fotói megjelentek az amerikai Cornet, a Picture Post, a Lilliput, a Harper’s Bazaar, a Seven Seas c. magazinokban, a Vanity Fair, a London News, a L’Illustration és a National Geographic Magazine riportkészítéssel bízta meg. A szocialista realizmus idején a Magyar Fotóművészeti Szövetségen belül támadást indítottak ellene, a Fényképművészeti Tájékoztató hasábjain zajlott a koncepciós perekre emlékeztető ún. Vadas-vita (1961). Fotóelméleti írásai, kritikái a Fotó c. szaklapban jelentek meg, amelynek szerkesztője (1954-től), később a szerkesztőbizottság elnöke (1957-től). Fényképészek generációi (köztük Csörgeő Tibor, Szöllősy Kálmán, Járai Rudolf) tanultak nála.