Rövid leírás
Krippel István és Reinol Mária fiaként született. Középiskoláját Pozsonyban végezte el. Selmecbányán a Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatójaként végzett 1887–1890 között. 1890-től Erdélyben a székely közbirtokossági erdőket kezelte. 1893-ban a gyergyószentmiklósi erdőgondnokság vezetője lett. 1893-ban letette az erdészeti államvizsgát. 1904-ben főerdésszé nevezték ki; a csíkszeredai erdőhivatalhoz került. 1907-ben erdőmester lett. 1908-ban nevezték ki a selmecbányai főiskola erdőhasználattani tanszékére helyettes, majd rendes tanárnak Téglás Károly utódjául. A főiskola rektora volt 1914-1916 között. 1916–1918 között, valamint 1923–1924 között prorektora volt; több éven át pedig az erdőmérnöki osztály dékánja. 1919-ben főerdőtanácsos lett. 1920-ban Sopronban favizsgálati laboratóriumot alapított. Az Erdőhasználattani tanszéket 1938-ig vezette, 1926-tól már nyugdíjasként.
Több alkalommal a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem erdőmérnöki osztályának dékánja volt. Fontosak a földmérőtechnikában elért eredményei. Az Erdészeti Zsebnaptárban szerkesztette és írta az Erdőhasználattan című fejezetet. Több tanulmányt írt az Erdészeti Lapokban. Sírja az Új Szent Mihály-temetőben található, Sopronban.
Művei:
Hengertábla szálfák és rönkök köbözéséhez (Bund Károllyal, Besztercebánya, 1892)
Az erdőhasználat vázlata (Selmecbánya, 1908)
Fakereskedelemtan (Selmecbánya, 1909)
Mező- és legelőgazdaságtan (Selmecbánya, 1910)
Erdőhasználattan és erdészeti iparműtan (I–II. Sopron, 1910, 1913)
Vadászat- és fegyvertan (Selmecbánya, 1912)
Erdőhasználattan (I-II. Sopron, 1920-1921)
Erdészeti kereskedelemtan (Sopron, 1930)
Adatok a helyes magyar erdészeti szaknyelvhez (Sopron, 1939)