Nemzeti Sírhelyek


Bálint Sándor

Rövid leírás

Bálint Sándor

 

A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Néprajz Intézetének gyakornoka, tanársegéde (1930–1934), magántanára (1934–1944), c. ny. rk. tanára (1944); egyúttal a r. k. tanítóképző intézet óraadó tanára (1931–1936), h. tanára (1936–1940), r. tanára (1940–1944). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a szellemi néprajz előadó tanára (1939–1940). A II. világháború után, a Szegedi Tudományegyetem, ill. a JATE BTK Néprajz Tanszéke ny. rk. tanára (1944–1947), ny. r. tanára (1947–1952), egyetemi tanára (1952–1965) és a tanszék vezetője (1947–1952 és 1957–1965), egyúttal a BTK dékánhelyettese (1948–1949); közben a professzori szolgálat alól felmentették, ekkor a szegedi egyetemi könyvtár tudományos kutatója (1951–1956).

Mivel a szovjet csapatok bevonulását követően is katedráján maradt, a nyilasok távollétében (in effigie) halálra ítélték, és jelképesen kivégezték. A II. világháború után, a Pálffy József vezette Keresztény Demokrata Néppárt, ill. a Demokrata Néppárt (DNP) szegedi szervezetének alapító tagja, az országos választmány tagja (1945), a pártszakadás után Barankovics Istvánhoz csatlakozott. Az 1945. nov.-i nemzetgyűlési választásokon – mivel a DNP önálló pártként nem indult – az FKgP Csongrád-Csanád választókerületi listáján szerzett mandátumot (1945–1947), de már dec.-ben bejelentette a parlamentben, hogy attól kezdve a DNP-t képviseli. Az 1947. aug.-i választásokon pártja országos lajstromának első helyén jutott be a parlamentbe, 1948. dec.-ben lemondott mandátumáról, és visszavonult a politikától. Rendszerellenes izgatás koholt vádjával (többek között Méray Tibor Nagy Imre-könyvének terjesztése miatt) hat havi (három évre felfüggesztett) börtönbüntetésre ítélték (1965).

A magyar néprajztudomány kiemelkedő tudósaként elsősorban Szeged és környéke, a szegedi nagytáj népének életével, szokásaival, hagyományaival, művelődéstörténetével foglalkozott. Több alapvető jelentőségű monográfiát írt a lakodalmi szokásokról, a búcsújárásokról, az évhez kapcsolódó népszokásokról, a nagyobb katolikus ünnepekről. Összeállította a Szegedi szótárt (1957). A magyar szakrális katolikus néprajz kutatása során vizsgálatát az egész magyar nyelvterületre és Kelet-Közép-Európára is kiterjesztette.

(A kép forrása: SZTE Egyetemi könyvtár)