Nemzeti Sírhely

Nagyváradon született, családjával Trianon után költöztek Egerbe. Itt érettségizett 1935-ben. A budapesti Néprajzi Múzeumban 1941-ben muzeológusi bizonyítványt, a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1944-ben történelem–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. 1947–1950 között a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. 1950-ben Sárospatakon a várban megalapította a Rákóczi Múzeumot.

A Heves-Egri Múzeum (1952-1957), illetve az egri Dobó István Vármúzeum igazgatója, egyúttal a Heves Megyei Múzeumok szervezője és igazgatója (1952–1979) volt.

Az egri múzeum igazgatójaként kezdeményezte az Egri Képtár (1958), illetve az egri népművészeti és természettudományi állandó kiállítás megnyitását (1958), majd ismét megnyitotta a Gárdonyi Géza Emlékmúzeumot (1961).

Fontos szerepet játszott az egri vár helyreállításának kezdeményezésében.

Az 1960-as–1970-es években a megyei múzeumi szervezet igazgatójaként egymás után nyitotta meg a tájházakat (Abasár, Átány, Kisnána, Mikófalva, Nagyréde, Noszvaj, Verpelét stb.).

Négy fő kutatási területen dolgozott: foglalkozott a népi építészettel, a népszokásokkal, a palócság néprajzával, és a kismesterek szokásaival.