Történelmi emlékhelyek

A budapesti Andrássy út 60. szám alatti épület a 20. századi diktatúrák terrorjának szimbolikus helyszíneként él a nemzeti emlékezetben. A 19. század utolsó negyedében Feszty Adolf tervei alapján neoreneszánsz stílusban épült lakóházat tulajdonosa, Perlmutter Izsák festőművész teljes vagyonával együtt a Pesti Izraelita Hitközségre (ennek negyed részét a Magyar Zsidó Múzeumra) hagyta. Perlmutter 1932-es halálát követően fiatal özvegye haszonélvezeti jogot kapott, így a végrendelkező célja a második világháború, majd az azt követő államosítás miatt nem valósulhatott meg. A harmincas években előretörő magyar szélsőjobboldali mozgalmak Szálasi Ferenc vezette csoportja 1937-től bérelt helyiségeket a házban, a bérleti díjakat azonban nem mindig fizették. A nyilasok rendszeresen itt tartották gyűléseiket, innen szervezték rendkívül sikeres 1939-es választási kampányukat, amelyet követően a Nyilaskeresztes Párt a második legerősebb parlamenti erővé vált. A mind befolyásosabb nyilasok a negyvenes években a Szálasi által Hűség Házának nevezett Andrássy úti épületben rendezték be központjukat, bár a ház egészen 1951-es államosításáig Perlmutter özvegyének nevén maradt. A nyilas rémuralom idején az Andrássy út 60. a nyilasházak egyike, begyűjtőhely és börtön lett, ahol ellenállókat és ellenségnek bélyegzett embereket tartottak fogva és kínoztak meg. Többek között a Hűség Házából indultak gyilkos portyáikra a nyilas fegyveresek 1944. november végétől. Az embervadászatok mellett ekkor történtek a tömeges Duna-parti kivégzések is, ezek során több ezer embert öltek meg.

Tömpe András a szovjet csapatok által ellenőrzött Debrecenben szervezte meg 1945 januárjában a Magyar Kommunista Párt (MKP) utasítására a politikai rendőrséget, amely partizánokból és antifasiszta ellenállókból, politikailag megbízhatónak tartott szökött katonákból és munkaszolgálatosokból állt. A csoport Budapestre érkezve szembesült azzal, hogy a fővárosban már működik politikai rendőrség, amelyet Péter Gábor vezet. Az MKP vezetése úgy döntött, hogy mindkét csoport az Andrássy út 60.-ban rendezze be főhadiszállását, de a két szervezet megőrizhette különállását. A politikai vezetés által tető alá hozott egyezség szerint Péter Gábor Budapestért (Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya néven), Tömpe pedig az ország többi részéért (Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya) felelt. A létszámukban egyre duzzadó szervezetek a környező utcákban újabb épületeket vettek birtokba. A két vezető közötti rivalizálás azonban egyre jobban kiéleződött, és a Rákosi Mátyás feltétlen bizalmát élvező Péter Gábor győzelmével ért véget. Tömpe a szovjet hírszerzés kötelékében Latin-Amerikába került, 1946 őszén pedig a két osztály összevonásával létrejött a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztály. A Péter Gábor irányítása alatt álló, ÁVO néven hírhedtté vált szervezet formailag továbbra is a Magyar Államrendőrség keretein belül működött, de a gyakorlatban teljes önállóságot élvezett. A később Belügyminisztérium (BM) Államvédelmi Hatósága néven újabb jogköröket kapott, majd 1949 utolsó napjaiban a BM-től is függetlenedett: megalakult a rendkívül széles jogkörrel rendelkező Államvédelmi Hatóság (ÁVH), amelyet kizárólag a Minisztertanácsnak rendeltek alá.

Az egész országban rettegett, „a Párt ökle” néven is emlegetett erőszakszervezet Andrássy úti központjához pincebörtönök is tartoztak. Itt tartották fogva, vallatták és kínozták meg a rendszer ellenségeinek bélyegzett embereket, akik között gyakran olyanok is feltűntek, akik korábban az új rendszer hívei, sőt gyakran vezető

tisztségviselői voltak. A szörnyű körülmények és a brutális bántalmazások következtében sokan életüket vesztették, mások soha fel nem dolgozható traumákat éltek át. A kegyetlenkedések legnagyobb felelőse az államvédelmet teljhatalommal irányító Péter Gábor volt, alakját Bacsó Péter legendás A tanú című filmjének Virág elvtársában (Őze Lajos felejthetetlen alakítása) örökítette meg. Péter Gábor egy újabb politikai fordulat következtében azonban néhány vezetőtársával együtt maga is megtapasztalhatta az államvédelem vendégszeretetét. 1953 eleji letartóztatását követően életfogytiglanra ítélték, de 1959-ben szabadult. Az államvédelmet 1953-ban beolvasztották a BM-be, majd 1956-ot követően teljesen újjászervezték. Az ötvenes évek politikai terrorjának emblematikus épülete 1956 után különböző vállalatok székházaként funkcionált, az Andrássy út 60-ban ma a 2002-ben megnyílt Terror Háza Múzeum működik. A 20. századi diktatúrákat bemutatni szándékozó Terror Háza Magyarország egyik leglátogatottabb múzeuma.

Cím: 1062 Budapest, Andrássy út 60.

Telefonszám: 1/374-2600

E-mail: muzeum@terrorhaza.hu

Honlap: www.terrorhaza.hu 

Nyitva tartás:

    - hétfő: szünnap

    - keddtől vasárnapig: 10-18 óráig (pénztárzárás: 17:30-kor).

 Belépőjegy:

    - teljes árú jegy: 2000 Ft

    - kedvezményes: 1000 Ft

    - időszaki kiállítás: 1000 Ft.

Csoportos jegyárak, kedvezmények, tárlatvezetés bővebben:

http://www.terrorhaza.hu/muzeum/rolunk.html#informaciok_a_muzeumrol

Bejelentkezés csoportok számára: 1/374-2684, regisztrácio@terrorhaza.hu