Történelmi emlékhelyek

Az egykori Jászkun kerület székházának épülete, amely ma a Jászberényi Városi Bíróságnak ad otthont, a jászkunok 1876-ig fennálló autonómiáját szimbolizálja. Az iráni nyelvű jászok és a török eredetű kunok a középkorban települtek be Magyarország területére, ahol a kezdetektől bizonyos fokú autonómiát élveztek. A széles körű törvényhatósági jogokkal rendelkező Jászkun kerület közigazgatási különállásának története szorosan összekapcsolódott a jász és kun etnikumok társadalomtörténetével is.

A jászok betelepüléséről nincsenek írott forrásaink, a kunok a 13. században, a tatárok elől menekülve érkeztek a Magyar Királyságba. A két népet először II. Ulászló alatt említették együtt, mint a nádori joghatóság alá tartozó csoportokat. A jász és a kun nép nyelvi beolvadása után is megtartotta önálló etnikai tudatát, a 15. századra kialakultak saját helyi közigazgatási egységeik, a „székek”. Werbőczy Hármaskönyve a jászokat és a kunokat is adózásra kötelezte, amiért részt vettek az 1514-es Dózsa-féle parasztlázadásban. A hódoltság idején a törökök nagy pusztításokat okoztak a jászok és kunok lakta vidéken, amelynek lakossága összeolvadt a betelepült magyarokkal. A török kiűzése után a területek lakossága a korábbi jász és kun kiváltságokra hivatkozva igényelte az autonómiát, jogait az 1655. évi XLIV. tc.-kel kapta vissza. A 17. században a nádor által kiadott oltalomlevél és a kinevezett főkapitányok a kiépülő közjogi önállóságot erősítették meg. I. Lipót azzal a céllal, hogy az államadósságot csökkentse, 1702-ben a kerületet 500.000 forint „örökáron” zálogba adta a Német Lovagrendnek. A terület 1730 után a Pesti Invalidus Ház tulajdonába került, amely a lakosságot jobbággyá téve igyekezett érvényesíteni földesúri jogait. Ekkoriban épült a ma látható székházépület is. A 18. század negyvenes éveinek elején mozgalom indult a kiváltságok visszaszerzésére, amelyet a nádor is támogatott. Ennek eredményeként Mária Terézia engedélyezte az önmegváltást, a redemptiót. A redemptusok azok lettek, akik részt tudtak vállalni a redemptióban, ők a vállalt teher alapján részesültek a földekből. Mentesültek a földesúri terhektől, és kollektív nemességgel bíróként részt vehettek a közéletben is. Ugyanakkor 1751 után a Jászkun kerületben még a zsellérek is „szabad parasztokként” élhettek. A megváltás aktusa nem pusztán a korábbi jász és kun szabadságok, az „ősi alkotmány” visszaállítását jelentette, hanem a rendi államba betagozott jászkun autonómia megszületésének pillanatát is.

A terület szokásjogát az 1751. és az 1790. évi statútumok kodifikálták, végül az 1799-es nádori statútumok rendezték a jászkun személyi- és birtokviszonyokat is. A 18. század közepén alakult ki a vármegyétől független Jászkun kerület 1848-ig fennálló struktúrája, a„Hármas kerület”, amelyet a Jászság, a Kiskunság és a Nagykunság alkotott. A Jászkun kerület közgyűlésében egyenrangú települések képviselői vettek részt. A kerület életében különösen fontos volt a redemptusok szerepe, hiszen a kerületben ez a társadalmi réteg töltötte be a vezető szerepet az 1876-os közigazgatási rendezésig . A rendi társadalomban igazgatási és igazságszolgáltatási autonómiával, majd 1791-től diétai képviselettel is rendelkező Jászkun kerület kiváltságai és szabályozásai révén zárt egységet alkotott. Ugyanakkor azzal, hogy a kerület joghatóságán belül a redemptust (irredemptust, zsellért) nem a születési előjog, hanem a földtulajdon mennyisége határozta meg, teret nyitott a társadalmi mobilitásnak, de a szegényebb rétegek jogokból való kiszorításának is. A „jászkun” már nem a középkori jász és kun etnikumokat jelentette, hanem olyan politikai-jogi kategóriát, amely a kiváltságok és szabadságok egy bizonyos körét foglalta magában. A Jászkun kerület lakossága egészen 1876-ig – a Bach-rendszer és a Schmerling-provizórium idejét leszámítva – a nemesi és polgári szabadságok bizonyos jellemzőivel átitatott, autonóm szabadparaszti közösségként működött.

A települések egyenrangúsága főszabály volt, így minden településen legalább egyszer közgyűlést rendeztek. Az 1735 és 1741 között Anton Erhard Martinelli tervei alapján a Pesti Invalidus Ház számára épített, majd többször átalakított székház a 19. század elejére architektúrájában is kifejezte a közösségek önállóságát. Az eredetileg egyszintes barokk épülethez 1763-ban új börtönt toldottak, majd 1780–82 között rokokó stílusban, szobrokkal díszítve átépítették. Később a középrizalit attikáján két oroszlán között helyet kapott a Jászkun kerület címere is. A 20. században a rokokó épület szobordíszei műemlékként váltak városi parkok díszeivé.

Cím: 5100 Jászberény, Lehel vezér tér 15.

Telefonszám: 57/657-298, 57/411-976