Nemzeti emlékhelyek

Az ásatási terület már 1983-ban engedélyt kapott a Művelődési Minisztériumtól arra, hogy „Somogyvári Történeti Emlékhely” néven múzeumi kiállítóhelyként működjön, fenntartója a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága volt. A romterület az alapítás 900. évfordulója, 1991 óta áll nyitva a látogatók előtt, 2011-ben pedig az Országgyűlés nemzeti emlékhellyé nyilvánította Somogyvárt. A törvényalkotó feltételezhető szándéka és az emlékhely üzemeltetőjének elképzelése szerint a nemzeti emlékhely státusz elsősorban a Szent László-kultusszal és a lovagkirály emlékezetével áll összefüggésben. Somogyvár kétségkívül fontos szerepet tölt be Szent László emlékének ápolásában és a helyi kollektív emlékezetben, többek között a településen tartják 1989-től évenkénti rendszerességgel a Szent László Napok rendezvénysorozatot is.

A Somogyvárral kapcsolatban széles körben elfogadott tények egy része Koppányhoz és egykori szállásterületéhez, egy másik része pedig Szent Lászlóhoz köthető. A területnek már az államalapítás időszakában is kétségkívül fontos szerep jutott, hiszen Koppány itt alakította ki regionális hatalmi központját, és a felkelés évében, 997-ben Somogyvárról indult az István elleni csatába. Majdnem egy évszázaddal később, az egyház ügyeivel intenzíven foglalkozó I. (Szent) László király 1091-ben Somogyvárott kolostort építtetett Szent Egyed tiszteletére. Ennek jelentőségét elsősorban az adta, hogy az apátságba a dél-franciaországi Saint-Gilles-ből érkeztek bencés szerzetesek, Szent László egyébiránt a híres montecassinói kolostorral is próbált kapcsolatokat kiépíteni. A magyarországi és a francia kolostor a továbbiakban szoros kapcsolatokat ápolt, és kezdetben a somogyvári apátok is mind franciák voltak.

Az eredetileg háromhajós, famennyezetes bazilika még a 12. század első felében épült, belsejét gazdag kőfaragásos díszítéssel látták el. A 13. században került sor az épület kibővítésére. Az újabb kutatások szerint a 16. század első felében késő gótikus-reneszánsz stílusú helyreállítások zajlottak. A kolostor nem sokkal ez után rövid időre a végvárrendszer részévé vált, bár szerzetesek egészen 1553-ig voltak a monostorban. Az épületegyüttest a török veszély miatt erősítették, köré sáncot, mellé pedig egy négyzetes tornyot emeltek, így védelmi funkciót töltött be. Az épületet a törökök 1555–56 körül felgyújtották, a megmaradt falakat a keresztény csapatok robbantották fel.

A romok feltárására irányuló ásatások Gerecze Péter vezetésével már a 19. század második felében elkezdődtek, a rendszeres és szakszerű régészeti munkálatok azonban Bakay Kornél nevéhez fűződnek, aki a teljes terület feltárását végezte 1972-től. Az 1972 és 1989 közötti ásatások során százezres nagyságrendű leletanyag és mint- egy 2200 megmunkált kőtöredék került elő, amelyeknek egy része jelentős művészeti értéket képvisel.

Bakay Kornél a kolostor romjai között Szent László első sírhelyét vélte felfedezni. A helyzet azonban korántsem egyszerű. A Szent László somogyvári sírjával kapcsolatos történészviták ugyanis több mint egy évszázadra nyúlnak vissza régészek és művészettörténészek részvételével. Solymosi László egy tanulmányában részletesen is ismertette azt a vitát, amely Mátyás Flórián 1900-ban megjelent cikkével vette kezdetét. II. Paszkál pápa 1106 novemberében bullát adott ki, amelynek egy részletére hivatkozva állította Mátyás, hogy Szent Lászlót először Somogyvárott temették el, és földi maradványai innen kerültek a későbbiekben végső nyughelyére, Váradra. A somogyvári temetéssel szembeni érveit Pauler Gyula nem sokkal ezután fogalmazta meg, amelyek szerint nem a lovagkirályt, hanem Odilo saint-gilles-i apátot temették Somogyvárra. Pauler és Mátyás között azonban nem kerülhetett sor hosszabb vitára, mivel mindketten elhunytak. A kérdést később Baumgarten Ferenc elevenítette fel, aki szintén a somogyvári temetés mellett érvelt. Tasnádi Nagy Gyula ezzel szemben leszögezte, hogy az idézett bulla szövege mindkét értelmezést lehetővé teszi. Tóth Sándor művészettörténész 2001-ben megjelent munkájában ismételten cáfolta a somogyvári temetés valószínűségét, ennek ellenére számtalan tudományos és ismeretterjesztő munka vette és veszi át az eredetileg Mátyás Flóriánhoz köthető elképzelést. Az újabb szakirodalomban Klaniczay Gábor is megfogalmazta fenntartásait Szent László első, somogyvári sírjára vonatkozóan. Solymosi László pedig részletes filológiai vizsgálattal igyekezett bizonyítani, hogy a somogyvári temetés egy helytelen értelmezés eredménye: a pápai bulla kulcsmondatának célja valójában az volt, hogy megerősítse a már említett saint-gilles-i kolostor fennhatóságát a király által alapított somogyvári apátság felett. A vita a mai napig tart, kétségtelen azonban, hogy – az anonymusi fikcióra felhúzott pusztaszeri emlékhellyel ellentétben – Somogyvárott vannak középkori romok, és ezekhez jelentős történelmi események is kapcsolhatók. A Szent László-kultusz életben tartásához mind az ásatásokat végzők véleménye, mind a helyi emlékezet jelentősen hozzájárult.

A nemzeti identitás és annak leképeződése a tárgyi és épített emlékekben igen késői konstrukció, legkorábban a 18. század végéhez, illetve a 19. század elejéhez köthető. Az épített örökség részét képező maradványoknak, romoknak a nemzeti tartalommal való feltöltése a mindenkori történeti és politikai kontextus függvénye, ezért az egyes emlékhelyek nemzeti identitást erősítő szerepe erősen hagyományfüggő. Kevés olyan emlékhellyel rendelkezünk, amelynek eredete mentes lenne a hagyományt érintő vitáktól.

Somogyvár–Kupavár megfelel a nemzeti emlékhely státussal járó feltételeknek a nélkül is, hogy a Szent László „első” nyughelyével kapcsolatos diskurzus nyugvópontra jutna. A kolostor és az egykori vár romjai alkotják a nemzeti emlékhelyet. Amíg a Kupavár elsősorban a magyarországi kora középkor politikai megosztottságát és összetett társadalmi viszonyait szimbolizálja, addig a Szent Egyed monostor Szent László örökségeként nem csupán a középkori egyházi műveltség folytonosságát jelképezi a 11. századi alapítástól a 16. századi pusztulásig, hanem a nyugat-európai és a magyar kulturális kapcsolatok jelentőségét is.

Cím: 8698 Somogyvár, Kupavár-hegy

Telefonszám: 30/692-3469 (Móringné Mihály Margit)

Honlap: www.somogyvar.hu

Nyitva tartás:

     - március 15-től május 31-ig: mindennap 10-17 óráig

     - június 1-től augusztus 31-ig: mindennap 10-19 óráig

     - szeptember 1-től október 31-ig: mindennap 10-17 óráig.