Rövid leírás
A Nemzeti Színház (1914–1924 és 1925–1951), a Magyar Színház tagja (1924–1925), de a főváros szinte valamennyi színházában (Belvárosi Színház, Budai Színkör, Városi Színház, Vígszínház stb.) fellépett.
Vizsgaelőadása Szigligeti Ede Nőuralom c. vígjátékának egyik szerepe volt (1914), első nagy sikerét Csiky Gergely A nagymama c. darabjában aratta (Márta szerepét tanárától, Csillag Teréztől vette át, 1915). Ambrus Zoltán igazgatóságának első évében került a Nemzeti Színház együttesének élvonalába (1917–1918), Hevesi Sándor már rá építette műsorpolitikáját (1922-től). Jóllehet pályafutása döntő mértékben a Nemzeti Színházhoz kötődött, a Magyar Színházban, egy vendégjáték során érte el addigi legnagyobb sikerét, A néma levente női főszerepét (Ziliát; 115 estén játszották a darabot, 1936). Pályájának csúcséve volt az 1937-es, a Nemzeti Színház centenáriumi jubileumi éve. Az ünnepségsorozat fő eseménye Herczeg Ferenc A kék róka c. darabja, amelynek női főszerepében (Cécile) páratlan sikersorozatot aratott (okt.-től máj.-ig 209 műsoron át játszották a darabot). A százéves Nemzeti Színház ünnepi estélyén, mint „a magyar színészet jelképe” ő mondta el Herczeg Ferenc köszöntő sorait (1937. okt. 25.). Az ország német megszállása idején villájában sokakat bújtatott (1944–1945).
A II. világháború után Cocteau darabjában (Szent szörnyetegek) lépett először színpadra (Esther szerepében, 1945. okt. 4.), majd a Nemzeti Színházban újrajátszotta Zíliát. Utolsó nagy sikere Lope de Vega drámájának (A kertész kutyája) női főszerepe (Diana grófnő, 155 alkalommal, 1949), utolsó premierszerepe Schiller drámájának (Ármány és szerelem) női főszerepe (Lady Milford, 1950) volt. Kivételes átélő erővel, lélekábrázoló tehetséggel, beszédtechnikával, mimikával drámai hősnőket formált meg, de a társalgási darabokban is eredetit alkotott.
(A kép forrása: femina.hu)