Nemzeti Sírhelyek


Baló József, nagybaczoni

Rövid leírás

Baló József, nagybaczoni

 

A Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Kórbonctani Intézete egy. adjunktusa (1924–1926) és magántanára (1926–1928). A budapesti Szent István Kórház Patológiai Osztályának főorvosa (1926–1928). A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen, ill. a Szegedi Tudományegyemen a kórbonctan ny. rk. (1928–1929), ny. r. tanára (1929–1945) és a Kórbonctani és Kórszövettani Intézet igazgatója (1928–1945); az Orvostudományi Kar dékánja (1932–1933 és 1941–1942), az egyetem rektora (1939–1940), rektorhelyettese (1940–1941). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. a BOTE Törvényszéki Orvostani Tanszéke ny. r. tanára (1945–1946), Kórbonctani, Kórszövettani és Kísérleti Rákkutató Intézet ny. r. tanára (1946–1952), egy. tanára (1952–1967) és a tanszék vezetője (1945–1967). A szegedi egyetemi Klebelsberg Könyvtár (1928–1945), majd a BOTE Könyvtár igazgatója (1945–1967). A baltimore-i Johns Hopkins Egyetem és a Boston Egyetem Rockefeller-ösztöndíjas vendégkutatója (1923–1924), az Idaho Egyetem (1931) és a kanadai McGill Egyetem vendégprofesszora (1970). Magyarország delegátusa a madridi nemzetközi rákkongresszuson (1933) és az amerikai mikrobiológiai és rákkongresszuson (1939).

Neuroanatómiai kutatásokkal, elsősorban az agy és a gerincvelő fehérállományának megbetegedéseivel, patológiai elváltozásaival foglakozott. Először írta le az agy korábban nem ismert betegségét az agy koncentrikus szklerózisát, az ún. leukoencephalitis periaxialis concentricát (Baló-féle betegség, 1927). Később a vastagbél-polyposisra vonatkozóan kiterjedt összehasonlító vizsgálatokat végzett (Korpássy Bélával, 1930-as évek), majd az idegrendszer demyelinisatiójának kóros folyamataival foglalkozott (1940-es évek), egyúttal vizsgálta a hasnyálmirigy kóros állapotainak szervezetre gyakorolt hatásait és a zsíranyagcsere zavarait. A II. világháború után érdeklődése az érbetegségek felé fordult, különösen jelentősek az arterioszklerózisra vonatkozó megállapításai. Feleségével, Banga Ilonával felfedezték a pancreas elastase enzimet és tisztázták szerepét az érelmeszesedésben (1950-es évek).

(A kép forrása: SZTE Egyetemi Gyűjtemény)