Rövid leírás
A Ganz és Társa Villamosság-, Gép-, Waggon- és Hajógyár segédmunkása, majd a Hajóműhely előrajzolója és a Hajó- és Daruosztály szerkesztője (1933–1935), a Hajószerkesztési Osztály tervezőmérnöke (1935–1940), főmérnöke (1940–1949); műszaki tanácsosi rangban (1945. dec.–1948). A Gheorghiu-Dej Hajógyár főkonstruktőre (1949–1962), a Magyar Hajó- és Darugyár (MHD) Gyártmányfejlesztési Osztályának vezetője (1962–1969). A BME-n a hajóépítés c. tárgy mb. előadója (1949-1953), a Gépészmérnöki Kar Vízerőgépek Tanszéke egy. tanára (1953.–1971) és a Tanszék vezetője (1956–1957).
Hajók és különböző vízigépek tervezésével, hajók úszóképességi, stabilitási és szilárdsági vizsgálatával foglalkozott. Az MHD-ben készült szinte valamennyi hajó és úszódaru tervezésében részt vett, ill. vezető szerepet játszott a Hazám elnevezésű második magyar Duna-tengerjáró hajó, az Etele-típusú motoroshajók, s a dízelelektromos lapátkerekes vontatóhajók tervezésében. Az 1938. évi hamburgi tanulmányútja után kezdeményezésére tértek át Magyarországon a szegecselt hajók gyártásáról a teljesen hegesztett acél hajótestek építésére, az áttéréssel kapcsolatos technológiai munkálatok irányítója. Scharbert Gyulával, a II. világháború végén, úszódarut tervezett a felrobbantott Duna-hidak kiemelésére, ezzel megvetették a magyar úszódarugyártás alapjait.