Nemzeti Sírhelyek


Bánki Donát (1879-ig Lőwinger Donát)

Rövid leírás

Bánki Donát (1879-ig Lőwinger Donát)

 

A József Műegyetem Műszaki Mechanikai Tanszéke tanársegéde (1879–1880), az Államvasúti Gépgyár műszaki díjnoka (1881–1882), a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár gépkonstruktőre, osztályvezetője és főmérnöke (1882–1899). A József Műegyetem Gépészmérnöki Osztály Gépelemek és Emelőgépek Tanszéke (1899–1900), Hidraulika és Hidrogépek Tanszéke ny. r. tanára (1900–1922); közben a Gépészmérnöki Osztály dékánja (1914–1916).

A magyarországi gépészet egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb 19–20. századi személyisége. Mérnöki pályafutása kezdetén megtervezte a Budapest-Ferencvárosba a Dunán érkező gabonaszállítmányok kirakására szolgáló elevátor gépészeti berendezését (1885). Első sikere hatására a gyár igazgatója, Mechwart András rábízta forgóeketervének kivitelezését, amelynek során a gőzgépes szerkezetet gázmotoros meghajtásúra alakította át (1887). Az 1880-as évek végétől elsősorban a belső égésű motorok fejlesztésével foglalkozott, ahol forradalmi újításokat hajtott végre: Csonka Jánossal a magyarországi motorgyártás elindítója, négyütemű motorjukat új elven működő karburátorral szerelték fel (Bánki-Csonka-féle karburátor, 1893), ő szabadalmaztatta az első nagynyomású robbanómotort (1894), majd új megoldásként kidolgozta a vízbefecskendezéses motort, amivel az Otto-motorok sűrítési viszonyait és kis teljesítményét növelte (1898). Kifejlesztett kéthengeres motorkerékpárt (1894), szabadalmaztatott elsőkerék-hajtású autót (1902). A sorozatosan bejelentett szabadalmak eredményeként született meg a Bánki–Csonka-motor, ill. a Csonka János által legyártott első példányok sikere után indult meg a Ganz-gyárban a gáz- és petróleummotorok sorozatgyártása. Műegyetemi tanári kinevezése után érdeklődése a folyadékok mechanikája felé fordult szabadalmaztatott egy gőzturbinát (1903), vízturbinája pedig új utakat nyitott a törpe vízierőművek fejlesztésében (Bánki-turbina, 1917).

(A kép forrása: Wikipédia)