Rövid leírás
A makói gimnázium helyettes tanára (1910), a jászberényi József Nádor Reálgimnáziumban a történelem–földrajz és a gyorsírás r. tanára (1911–1920), egyúttal a jászberényi városi múzeum őre (1913–1919) és a kolozsvári Erdélyi Múzeum Régiségtárának munkatársa is (1913–1917). A szegedi főreáliskola r. tanára (1920–1923), a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Régiségtudományi Intézete egy. adjunktusa (1923–1929), a régészet c. ny. rk. (1929–1937), ny. r. tanára (1938–1946) és a tanszék vezetője (1937–1946); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1940–1941), dékánhelyettese (1941–1943). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK ősrégészet Tanszéke ny. r. tanára (1946–1952), egy. tanára (1952–1968) és a tanszék vezetője (1946–1968).
Az újabb kőkor, a rézkor és a bronzkor régészetével, az ősrégészet-kutatás történetével, ill. tárgyi néprajzzal és Szeged és környéke helytörténetével foglalkozott. Az alföldi ősrégészeti kutatások vezetője, nevéhez fűződik – többek között – a híres ószentiváni ásatások megkezdése, elkészítette a rézkori péceli (bádeni) kultúra monográfiáját. A magyar régészeti szakirodalom első, teljes bibliográfiájának szerkesztője (Jakabffy Imrével). Megszervezte az Alföldi Régészeti Kataszteri Intézetet, de nagy terve, Magyarország régészeti leleteinek összegyűjtése csak a II. világháború után válhatott valóra.
(A kép forrása: SZTE Egyetemi Könyvtár gyűjteménye)