Rövid leírás
A Vasútépítési Főfelügyelőség helyettes vezetője (1871–1880), a MÁV főfelügyelője (1880–1884), a MÁV Építési és Gépészeti Főosztályának főigazgató-helyettese (1884–1890), majd miniszteri osztálytanácsosi rangban az önálló Gépészeti Főosztály igazgatója (1890–1905), nyugállományba vonulása után a Vasúti és Hajózási Klub műszaki szakbizottságának elnöke (1905–1915). Az általa szervezett Közlekedési Múzeum (KM) első igazgatója (1898–1915). A Magyar Labdarúgók Szövetsége (MLSZ) elnöke (1903).
Jelentős szerepet játszott a magyarországi vasúti vontatás és műhelyszolgálat megszervezésében és fejlesztésében. A vasúti biztosítóberendezések területén nemzetközi szaktekintélynek számított. Több újítása volt a vasúti világítással és a vasúti jelzőberendezésekkel kapcsolatban, ezek közül a legismertebb a „villanydelejes vasúti távjelző” (= állomási védjelző, ezért a találmányáért megkapta az 1885. évi országos kiállítás nagy érmét). A millenniumi kiállítás idején a közlekedésügy eredményeit bemutató X. csoport tagjaként tevékenykedett, ebből a gyűjteményből alakult meg a Közlekedési Múzeum törzsanyaga (1896). A Magyar Mérnök- és Építész Egylet (MMÉE) által szervezett I. Magyar Technikai Kongresszuson a millenniumi kiállításra bemutatott közlekedési gyűjteményből előbb egy Vasúti Múzeum megalakítását kezdeményezte, ezt a javaslatot br. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter kiegészítette a folyam- és tengerhajózás témakörével (1896; a Közlekedési Múzeum igazgatójává 1898. jún. 2-án nevezték ki, a múzeum 1899. máj. 1-jén nyílt meg.). Nevéhez fűződik a múzeum első gyűjteményének leírása, gyűjtőkörének kialakítása, az első ismertetők és vezetők összeállítása.
(A kép forrása: geni.com)