Rövid leírás
A Pénzintézeti Központ (1921–1928), a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ügyésze (1928–1931), az MNB jogtanácsosa (1931–1935), igazgatói rangban a devizagazdálkodást irányító bankosztály vezetője (1935–1936), az MNB vezérigazgatója (1936–1938), elnöke (1938–1943), tisztségéről lemondott és nyugalomba vonult (1943). A Felsőház tagja, a Pénzügyi Bizottság elnöke (1939–1943). Magyarország német megszállásakor a Gestapo letartóztatta (1944. márc. 19.), az oberlanzdorfi táborba hurcolták, majd a budapesti Gyorskocsi utcai börtönben (= a Német Biztonsági Rendőrség börtöne) raboskodott (1944. márc.–okt.). Később a németek átadták a magyar hatóságoknak, akik szabadon engedték (1944. okt. 15.). A világháború végéig álnéven bujkált. Az angolbarát liberális körök vezéralakja; Kállay Miklós miniszterelnök megbízásából Svájcban tárgyalt a szövetségesek képviselőivel (1943).
A II. világháború után külföldre távozott, Angliában telepedett le (1948), a londoni Angol Bank könyvtárának könyvtárosa (1948–1951). Az USA-ba költözését követően a Világbank utazó képviselője (1951–1959), majd visszatért Európába, az NSZK-ban élt; a frankfurti Német Szövetségi Bank (= Deutsche Bundesbank) tanácsadója (1959–1970). Az Amerikai–Magyar Társaság elnöke (1945–1947).Az Angliai Magyar Demokratikus Emigráció Segítő Bizottsága és Tanácsadó Szervezete egyik alapító tagja (1948–1951), a Magyar Nemzeti Bizottmány tagja. A Magyar Európa Tanács alelnöke (1949–1951).