Rövid leírás
A Pázmány Péter Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézete tanársegéde (1946–1949), a Kelet-Európai Tudományos Intézet tud. munkatársa (1949–1950). Az MTA Nyelvtudományi Intézete tud. segédkutatója (1950–1951), az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Kar, ill. a BTK I. sz. Magyar Nyelvtudományi Intézete egy. adjunktusa (1951–1953), egy. docense (1953–1960), egy. tanára (1960. febr. 14.–1994. aug. 31.) és a Tanszék vezetője (1959–1994). Az ELTE emeritusz professzora (1995-től); közben a BTK dékánhelyettese (1963–1966), az ELTE rektorhelyettese (1967–1974). Az MTA Nyelvtudományi Intézet Magyar Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztályának vezetője (1960–1995).
Magyar nyelvtörténettel, a magyar nyelv hang- és írásrendszerével, történeti névtannal, leíró fonetikával foglalkozott. Összefoglalta a történeti nyelvtudomány szemléleti és módszerbeli kérdéseit, megszervezte és vezette az újabb magyar etimológiai, ill. történeti nyelvtani kutatásokat. Doktori értekezésében (A magyar irodalmi írásbeliség a felvilágosodás korának első szakaszában, 1960) a magyar irodalmi nyelv normájának kialakulását vizsgálta összefüggésben a fellendülő nyelvművelő mozgalmakkal, különös tekintettel a kor társadalmi és gazdasági körülményeire. Alapvetően új eredményeket ért el az Árpád-kori magyar nyelvek szövegértelmezéseinek kutatása, valamint az Árpád-kori földrajzi nevek és személynevek névtörténeti vizsgálata terén. Jelentősek etimológiai és nyelvjárás-történeti kutatásai is. Kiemelkedő tudományszervezői és oktatáspolitikai tevékenysége.
(A kép forrása: primaprimissima.hu)