Rövid leírás
Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium fogalmazója (1877–1888), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban (VKM), az iparostanonc-iskolák felügyelője (1888–1892). A Magyar Gazdaszövetség alapító tagja (1896), ügyvezető igazgatója (1896–1902), igazgatója (1902–1927), elnöke (1927-től). Alkotmánypárti programmal országgyűlési képviselő (Rimaszombati választókerület, 1906–1910). A budapesti tudományegyetemi Közgazdaság-tudományi Kar első dékánja és az agrárpolitika ny. r. tanára (1920–1925), a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke (1924–1942). Az Országos Mezőgazdasági Kamara küldötteként a Felsőház tagja (1927–1935).
Az 1880-as évek második felében került kapcsolatba az akkor indult szövetkezeti mozgalommal, 1892-ben pedig – miután sikertelenül indult az országgyűlési választásokon – kilépett az állami szolgálatból, és végleg csatlakozott mozgalmukhoz. 1894-ben – többek között – gr. Károlyi Sándorral – megalapította a Hangya Szövetkezetet, majd 1896-ban a Magyar Gazdaszövetséget. A Magyar Gazdaszövetség 1904. évi nagygyűlésén kezdeményezte a falusi gazdaszövetségek, ill. gazdakörök megalakítását. Országgyűlési képviselőként ő készítette elő, és terjesztette be a gazdák és a külső cselédek jogviszonyát (1907: XLIV. tc.),a kivándorlást szabályozó törvényjavaslatokat (1908: IV. tc.), valamint az első mezőgazdasági kamarai törvénytervezetet (1909).
(A kép forrása: arcanum.hu)