Rövid leírás
A budapesti tudományegyetem II. sz. Kémiai Intézete tanársegéde (1919–1933), egy. adjunktusa (1933–1940), az Általános Kémiai Intézet laboratóriumvezetője (1940–1944), a kolloidkémia és a kémiai technológia c. ny. rk. (1940–1944), ny. rk. (1944–1946), ny. r. tanára (1946–1950); és az Intézet igazgatója (1944–1950). Az ELTE TTK Kolloidkémiai és Kémiai Technológiai Intézete, ill. Tanszéke ny. r. tanára (1950–1952), egy. tanára (1952–1962) és a Tanszék vezetője (1950–1962). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) magántanára is (1935–1944).
A magyarországi kolloidkémiai iskola megalapítója és a szakterület első egyetemi tanára. Különösen jelentős eredményeket ért el a peptidizációs folyamatok, a cellulóz és a lignin szerkezetének vizsgálata terén. Új eljárást dolgozott ki a bentonitok (Buzágh– Szepesi-féle eljárás), a diszperz rendszerek tulajdonságai, ill. a gélek szerkezete és a gélszerkezetek öregedésének vizsgálatára. Nemzetközileg is jelentős az ún. Ostwald–Buzágh-üledékszabály, ill. az adhézió mérésére kidolgozott kvantitatív módszere.
(A kép forrása: chemonet.hu)