Nemzeti Sírhelyek

Csák Ibolya, a veretlen bajnok

Különös egyesület volt a Nemzeti Torna Egylet. Az 1863-ban alakult NTE, kis jóindulattal az első sportegyletnek is tekinthető, s mint az első ilyen „vállalat” sokáig féltékenyen őrizte vezető szerepét a magyarországi sportalakulatok között. Az NTE vezetői sokáig mereven elzárkóztak a szabadtéri sportok, elsősorban az angolszász eredetű atlétikai gyakorlatok elől. Az egylet tagjainak egy időben megtiltotta még a szabadtéri versenyek látogatását is, így azonban elősegítette az egyesületből kiváló új atlétikai klubok – többek között – az MTK megalakulását. Ugyanakkor az NTE, amelynek sohasem alakult meg az atlétikai szakosztálya, egyetlen olimpiai bajnokot tud felmutatni, a magasugró Csák Ibolyát…

Az első magyar atlétanők természetesen még tornásznők voltak, maga Csák Ibolya is tizennégy évesen, 1929-ben, a tornával ismerkedett meg először. A 1,67 méteres magasságú, ideális súlyú – 57–58 kg – „tornásznő” első magasugróversenyére 1933. március 25-én került sor, szintén a Szentkirályi utcai csarnokban. Új magasugró-csillag született, írta róla a korabeli sportlap, talán túlzott (?) derűlátással, első 1,35 méteres eredménye után. Első nyílt versenyén már 1,44 méterig jutott, erre már többen is felfigyeltek. Következő győzelme, már egyúttal a magyar bajnoki címet is jelentette számára, s még ebben az 1933-as évben, egészen pontosan szeptember 17-én, Debrecenben, első országos csúcsjavítására is sor került, Vértessy Katalin 1,48 méteres rekordját 1,49 méterre „helyesbítette.”

Az első magyar atlétanők még az ún. óangol lépő technikával próbálkoztak, bár már 1934-ben, a nem túl éles szemű szurkolóknak, is feltűnt Csák Ibolya különös, ollózó stílusa. A magasugrás két lényeges fázisába, a felugrásba és a légmunkába új elemeket vezetett be. A felugró mozgás javítására ő alkalmazta először a lendületes nekifutásból végrehajtott fékező kitámasztást. A légmunka javítására ő használta először a léc felett a mozgás síkjára merőleges ollót, amely a csípőjáték kifejezett emelését, és a súlypont igen kedvező mozgását tette lehetővé. S ne felejtsük el, hogy az új stílus kialakításában igen nagy szerepet játszott Balogh Lajos, aki ekkor már évek óta foglalkozott a különböző mozgásfázisok elemzésével, modellezésével.

Az első magyar atlétanők természetesen nemcsak tornásznők voltak, hanem olyan atléták is, akik akkor a sportág szinte minden területén (futó-, ugró- és dobószámok) elindultak. Csák Ibolya is futott, dobot és ugrott is (olyannyira, hogy távolugrásban is a legjobbak közé tartozott). Mégis, talán ő volt az első az első atlétahölgyek közül, aki lassan felhagyott a többi szakággal a magasugrás „rovására“. Kis túlzással versenyről versenyre javította az országos csúcsot, 1934-ben 1,54 méterre, 1,55 méterre, 1935-ben 1,56 méterre, „növelte”, s ez utóbbi eredményével az évet a világranglista 5. helyén zárta. 1936 júniusában 1,61 méteres újabb csúcsával már a berlini olimpia esélyesévé lépett elő. 1936. augusztus 9-ére, a női magasugrás döntőjére, a magyar éremremények szépen leapadtak. A magyar atlétika két első Európa-bajnoka, Kovács József és Szabó Miklós nagy csalódásra nem ért el helyezést, s a férfiak mindössze két 6. hellyel vették ki a részüket, az olimpiai éremtermésből.

A Nemzeti Sport olimpiai tudósítása így számolt be a versenyről: „Öten jutnak el a 1,60 méter küszöbére. A német Kaun elsőre veri, az angol Odam átjut rajta. A szintén német Ratjen és a francia Nicolas veri. A magasság Csáknak sem sikerül elsőre, másodikra azonban átjut rajta. Kaun harmadikra jut tovább, Ratjen és Nicolas kiesik. Az 1,62 métert valamennyien leverik. A szabályok szerint a holtversenyt újabb ugrás dönti el. A német és az angol leveri, Csák tisztán, magasan ugorja az 1,62 métert.” Csák Ibolya, Bauer Rudolf után a második magyar atlétikai olimpiai bajnok lett. A tudósításban szerepelt, s végül is a 4. helyen végzett német Dora Ratjen volt az egyetlen, aki sportpályafutása alatt legyőzte Csák Ibolyát. Illetve ő sem…

Az első magyar olimpiai bajnok atlétanő Bécsben, 1938-ban, az első női atlétikai Európa-bajnokságon is a magasugróverseny esélyesének számított. Bécsben mégsem győzött, jóllehet az országos csúcsot 1,64 méterre javította! Ezzel a szenzációs eredménnyel szerezte meg a második helyet Dora Ratjen mögött, aki 1,70 méteres fantasztikus világcsúccsal győzött. A fiús mozgású, nyurga bariton ekkor már évek óta egy nővel élt együtt. Nemsokára kiderült, hogy nem egy furcsa kapcsolatról van szó, hanem Dora férfi! Így a Nemzetközi Atlétikai Szövetség megfosztotta bajnoki címétől és világcsúcsától a „hölgyet“, s győztesnek a második helyezett Csák Ibolyát nyilvánította.

Különös egyesület volt a Nemzeti Torna Egylet. A kis jóindulattal első sportegyesületnek tekinthető NTE sokáig mereven elzárkózott a szabadtéri sportoktól, mindenek előtt az atlétikától. Az NTE tornásznői ugyanakkor a magyar női atlétika úttörői, a TF hallgatók mellett a sportág első versenyzői voltak. Közülük is kiemelkedik az első magyar olimpiai és Európa-bajnoknő, Kádárné Csák Ibolya, akinek 1,64 méteres országos csúcsát huszonhárom év múlva, 1961-ben Beke Klára még mindig csak beállítani tudta.

(Száz éve, 1915. január 6-án született Csák Ibolya, a magyar atlétika első női olimpiai bajnoka, sírja a nemzeti sírkert része.)