Rövid leírás
A Szabad Föld és a Szabad Ifjúság munkatársa (1948–1951), a Szépirodalmi Könyvkiadó (1951–1955), a Magvető Könyvkiadó szerkesztője (1955–1976), az Új Tükör munkatársa (1976–1980).
Pályáját műfordítóként kezdte, szerb hősénekeket és Jeszenyin-verseket tolmácsolt. Költészetét eleinte a népköltészet hatása, ill. a realizmus jellemezte, később érdeklődése a görögség, az antikvitás, majd a történetiség, ill. a társművészetek felé fordult. Mindvégig jellemző írásaira az önéletrajzúság, a krónikás jelleg, a nemzeti eszményekhez való ragaszkodás, a természet, a természetesség kifejezése. Formaművészetét archaizálás, plaszticitás jellemzi, a klasszikus formák alkalmazása mellett, kísérletezett magyaros ritmusban írott szonettel, naplószerű prózaverssel, versriporttal. A háború és a hadifogság élményeinek hatása nem csupán a háborús verseken és a fogság alatt született Idegen ég alatt c. ciklus versein éreztetik hatásukat. Első verseskötetéért (Esztendők terhével, 1953) József Attila-díjat kapott. Pályatársai közül Benjámin Lászlóhoz és Simon Istvánhoz állt közel.
(A kép forrása: cultura.hu)