Rövid leírás
A Nyugat munkatársa (1912-től), a Magyar Szentkorona Békeegyesület lapjának, a Nemzetközi Életnek segédszerkesztője (1913–1914). A Justh Gyula vezette, később a gr. Károlyi Mihály-féle Függetlenségi és ’48-as Párt tagja, a radikálisan függetlenségi Új Magyar Szemle alapító főszerkesztője (1914), lapját pacifista hangvétele miatt betiltották. A polgári demokratikus forradalom alatt az 1918. okt. 25-ei diáktüntetés egyik szervezője, az Országos Polgári Radikális Párt tagja, elnökségi tagja (1918–1919), a Magyar Nemzeti Tanács póttagja, Jászi Oszkár személyi titkára. Mivel a Tanácsköztársaság alatt is a Külügyminisztérium szolgálatában maradt, annak bukása után elbocsátották állásából (1919. szept.). A Világ belső munkatársa (1919–1921), majd a politikától egy időre elfordulva egy bankbizományosi iroda vezetője (1921–1924). A Látóhatár és a Fáklya egyik alapítója, a Szabad Egyetem c. természettudományi folyóirat társszerkesztője (1924–1925). A Phoenix Életbiztosító Társaság munkatársa, ill. ügyvezető igazgatója (1925–1933). A Huszadik Század utódjának, a Századunk c. lapnak szerkesztője (1934–1939), a folyóirat betiltása után könyvkiadó-vállalatot alapított (1939–1941), majd sajtókamarai tagságának elnyerése után a Szabad Szó közgazdasági szerkesztője (1941–1944).
A Magyar Radikális Párt (MRP) alapító tagja (1944. nov.), elnöke (1945–1948), a párt lapjának, a Haladásnak főszerkesztője (1945–1946); közben rövid ideig – az MRP engedélyezéséig – a Nemzeti Parasztpárt tagja (1945 tavasza). A Fővárosi Törvényhatósági Bizottság tagja, az MRP országgyűlési képviselőjelöltje (1945. nov.), országgyűlési képviselője (Csongrád és Csanád vármegyék Szeged és Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú városokkal, 1947–1949). A Huszadik Század c. polgári radikális folyóirat újraindítója és szerkesztője (1947–1949; kizárták az MRP-ből: 1949. okt., egyúttal a folyóirat további kiadását is lehetetlenné tették). A Tankönyvkiadó Vállalat nyelvi lektora, szerkesztője (1953–1955).
A polgári forradalom idején, mint Jászi Oszkár személyi titkára jelentős szerepet játszott a nemzetiségi politika kidolgozásában. A Tanácsköztársaság alatt is a hivatalában maradt, annak bukása után a Világ és a Hét c. lapok munkatársaként elsősorban politikai publicisztikákat, történeti esszéket írt. Az 1930-as években tért vissza a politikai közéletbe, írásaiban elsősorban a közép-európai demokráciákat és a magyarországi köztársasági hagyományt, valamint a radikalizmus történetfelfogását vizsgálta. Művei a két szélsőséget, a bolsevizmust és a fasizmust, ill. a nemzetiszocializmust egyaránt elutasítva a demokrácia és a szabadság szükségességét hirdették. A Századunk betiltása után kortárs filozófiai műveket adott ki; miután újra publikálhatott a nemzeti ellenállást hirdette meg.
(A kép forrása: drnagyzoltan.blogspot.hu)