Rövid leírás
A budapesti József Műegyetem Gépiparműtani Tanszéke Tanműhelyének vezetője (1877–1924). A műhelyfőnökséget úgy vállalta, hogy a hallgatók gyakorlati oktatása érdekében saját költségére szakképzett munkásokat alkalmazott, s ennek fejében a műhely gépeit saját céljaira is felhasználhatta. Így a tanítási időn túl a műhelyben iparfejlesztési feladatokkal is foglalkozhatott. A 20. század elején berendezte a műegyetem új mechanikai-technológiai laboratóriumát. A műegyetemi oktatás számára több anyagvizsgáló gépet készített, közülük legnevezetesebb a Rejtő Sándorral együtt szerkesztett papír- és szövetszakító gépe.
Elkészítette tovább az első magyar gázmotort (1879), a vegyes üzemű gáz- és petróleummotort (1882), az első magyar négyütemű, 3 lóerős motort (Csonka-motor, 1883). Mechwart András, a Ganz-gyár vezérigazgatója felkérésére Bánki Donáttal újításokat alkalmazott a gázgépeken, s ezzel kezdődött, a később barátsággá fejlődött igen termékeny együttműködésük. Kismotort szerkesztettek a mezőgazdaság és a kisipar számára (1890), legnevezetesebb közös találmányuk a porlasztó (karburátor, 1893), jelentős alkotásuk az automatikus, csőgyújtással dolgozó motor, a gázkalapács (1894–1900). A 19–20. század fordulójától főként gépjárműtervezéssel foglalkozott (Csonka-autók). Motoros triciklit készített a Magyar Posta számára (1900), levél- és csomaggyűjtő autót szerkesztett (1905), s megkezdte kisautók tervezését (1909). Elkészítette az első magyar kompresszoros motort, tűzoltó-, csónak-, bányamozdony- és sínautómotort, autóbuszt és személygépkocsit.
(A kép forrása: Wikipédia)
Irodalom
Az első magyar automobil
Tavasszal mindig nagy volt a sürgés-forgás a Városligetben. A nagy jövés-menés, a sokadalom ezúttal azonban nem az állatkerti szenzációknak, nem is a mutatványosok szokásos seregszemléjének szólt. A különösen élénk csődület az Iparcsarnok előtt alakult ki, ahol az elegáns fogatokban érkező úri közönség kevéssé elegáns, ám annál hangosabb pöfögéssel száguldó szerkezetekre volt kíváncsi. A Királyi Magyar Automobil Club 1905. május 7-én, egy napfényes vasárnap délután, egy nemzetközi automobil kiállítás megnyitójára invitálta a sportot kedvelő és a technika iránt különös érdeklődést tanúsító vendégeket. A május 21-ig nyitva tartó bemutatón csodálatos gépezeteket láthatott a helyszínre érkező meghívott és a hívatlanul odatévedt látogató, amelyeket kisruszkai Cserépy Arzén jeles szakférfiú mutatott be:
„A kiállított automobilok három fő csoportba sorolhatók. A gőzzel hajtatott automobilok már kevéssé népszerűek. A villámmotoros kocsik pedig még a fejlesztések legelején állnak, mert a villamos hajtóerőt szolgáltató áramgyűjtők még sok tekintetben tökéletlenek. Mindinkább a robbanómotoros hajtatási mód terjed el, mert kezelése egyszerű, olcsó és az ilyen jármű minden pillanatban elindítható.”
A kiállításon nagy sikert arattak a párizsi „boulvard-autók“, a belga, a német és az angol Grand Prix-győztes modellek, Lipót Szalvátor főherceg gömbléghajója, de a legizgalmasabb „betétszám“ kétségkívül az automobillal történő léghajóüldözés volt.
Tavasszal mindig nagy volt a sürgés-forgás a Városligetben, különösen a korabeli exhibíciók gyakori színhelyén, az Iparcsarnokban. A nagy jövés-menés, a kiállításra látogató sokadalom ezúttal különös, hangos pöfögéssel száguldó szerkezeteket láthatott. A Királyi Magyar Automobil Club májusi járműtárlatán, a kiállított furcsa gépezetek között, a robbanómotoros hajtatási módú osztályban, a jeles szakférfiúknak tán fel sem tűnt egy automobil jármű, „a legelső ilynemű magyar gyártmány“, amely Csonka János eredeti tervei szerint, magyar iparosok által, szinte kizárólag magyar anyagból készült. A postai csomagszállító automobil átlagos sebessége 26 kilométer, maximális sebessége 35 kilométer, minimális sebessége („hátrafelé menést“ is tekintetbe véve) 5 kilométer volt. A postai csomagszállítás céljára egy 3 m3-es rakterű kocsiszekrényt építettek az alvázra. Az első magyar automobilt négyütemű, négyhengeres, vízhűtéses motor hajtotta, differenciálműve soros kapcsolású, sebességváltóhoz volt szerelve, az automobilban karbidlámpa világított.
A sportot kedvelő és a technika iránt különös érdeklődést tanúsító, kiállításra érkező vendégek közül is csak néhány, hívatlanul odatévedt látogató lehetett tanúja annak, hogy 1905. május 31-én, egy napfényes szerda délelőtt, a budapesti műegyetem kertjéből próbaútra indult az első magyar automobil jármű. A 2000 kilométeres próbaút június 9-ig tartott: a nemcsak automobil-nemjárta felsőmagyarországi és erdélyi utakon üzemzavar és leállás nélkül teljesített a négyhengeres postai szállítójármű, amelyen maga a tervező, Csonka János is helyet foglalt. A később több újítással folyamatosan korszerűsített „zárlati postai automobilok“ 25 évig álltak a Magyar Posta szolgálatában.
(A tervező Csonka János 75 éve, 1939. október 27-én hunyt el, sírja a nemzeti sírkert része.)