Rövid leírás
A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Alkalmazott Szilárdságtani Laboratóriumának gyakornoka (1927–1928), a matematika tárgy meghívott előadója (1928–1936), az Alkalmazott Szilárdságtani Tanszék egy. adjunktusa (1930–1936); a Tanszék vezetője (1933–1950); a JNMGE magántanára (1933–1936), ny. rk. tanára (1936–1940), ny. r. tanára (1940–1950), a BME, ill. az ÉKME tanszékvezető egy. tanára (1950–1956). A JNMGE Mérnöki és Építészmérnöki Kar dékánja (1943–1944). Az MTA Szilárdságtani Kutató Csoportjának vezetője (1957–1969), az MTA nyugdíjas tud. tanácsadója (1969-től). Az MTA l. tagjának jelölték (1967. máj. 3.), de megválasztása közvetlen politikai beavatkozás miatt meghiúsult. 1990-ben rehabilitálták, és posztumusz az MTA l. tagjává választották.
Műszaki létesítmények elméletével, szilárdságtannal, a méretezés elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a membrán- és hajlított héjak elmozdulásainak, a rúdszerkezetek és a szerkezetek állékonyságának vizsgálata terén, a héjszerkezetek világhírű szaktekintélye. Elsőként tett kísérletet a vasbeton keretszerkezetek törőterhének meghatározására, tovább fejlesztette a Shanley-eljárást, a Cross-módszert, egyéb új építési eljárásokat dolgozott ki és újfajta héjszerkezeteket vezetett be.
(A kép forrása: arcanum.hu)