Rövid leírás
A pozsonyi főreáliskola h. (1899–1900), r. tanára (1900–1904), a Budapesti Kereskedelmi Akadémián a történelem r. tanára (1904–1914). A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1909–1914), a magyar művelődéstörténelem ny. r. tanára (1914–1948); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1926–1927), majd az egyetem rektora (1939–1940). A magyar békedelegáció egyik szakértője a Párizs környéki béketárgyalásokon (1919–1920). Országgyűlési képviselő, a Pázmány Péter Tudományegyetem képviseletében a Felsőház tagja (1935–1939 és 1942–1944).
A Magyar Történelmi Társulat igazgató választmányának tagja (1907-től), másodalelnöke (1923–1933), ügyvezető első alelnöke (1933–1946). A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság választmányi tagja, az Országos Evangélikus Tanáregyesület elnöke (1932–1940). A Nemzetközi Történettudományi Bizottság magyar delegátusa (1928) és nemzetközi Irodájának állandó tagja (1933–1938).
Középkori magyar gazdaság- és művelődéstörténettel, az Árpád-kori magyar történelem forrásaival, József nádor működésével foglalkozott. Különösen értékesek Kézai Simon munkásságával, a korabeli magyar gesztákkal, krónikákkal, egyéb kéziratokkal kapcsolatos írásai. A magyar gazdaságtörténet-írás iskolateremtő egyénisége, elsősorban az ő tanítványaiból alakult meg a magyar mezőgazdaság történetét kutató agrártörténeti iskola. A főszerkesztésében megjelent ötkötetes Magyar Művelődéstörténet (1939–1942) a magyar történettudomány kimagasló 20. századi teljesítménye. Forráskiadói tevékenysége is értékes, kiadta József nádor iratait.
(A kép forrása: Wikipédia)