Rövid leírás
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Bory Jenő és Sidló Ferenc növendéke (1923–1928 és 1931–1933). Rómában állami ösztöndíjas (1929–1931), a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanársegéde (1931–1933), Budapesten ipari iskolák rajztanára (1940-es évek). A Magyar Iparművészeti Főiskola r. tanára (1949–1952), főisk. tanára (1952–1975) és a Fémipari Formatervező Tanszak vezetője (1950–1975).
Korai, robusztus műveit bonyolult beállítás, szerkezetesség, erős plaszticitás jellemzi (Rabszolga, Madonna, Anya gyermekével), portréi az idealizáló naturalizmus jegyében készültek. Megmintázta az újépületi vértanúk emlékét (Budapest, Szabadság tér, 1934; a bronz férfialakot Kassára helyezték át, 1940). Magyar feltámadás c. szobrát a világkiállítás magyar pavilonja előtt állították fel (Brüsszel, 1935), Balassi Bálint szobrát Esztergom városa őrzi (1938). Számos történeti szoborpályázaton vett részt (Madách, Gábor Áron, Sepsiszentgyörgy, 1943). Monumentális szobrainak jelentős része elpusztult a II. világháborúban. Pályája későbbi szakaszában alkotásaira elsősorban a fémmegmunkálási technikák a jellemzőek, elsősorban épületdíszítő lemezborításokat készített. A magyarországi ipari tervezés főiskolai oktatásának egyik megszervezője, a szak első tanára.
(A kép forrása: arcanum.hu)