Rövid leírás
Gr. Károlyi László derekegyházi uradalmának gazdasági segédtisztje (1895–1897), gr. Károlyi Sándor fóti birtokának titkára (1897–1899). A kolozsvári Erdélyi Gazdasági Egylet segédtitkára (1899–1907), a Sopron Megyei Gazdasági Egylet titkára (1907–1917), ügyvezető igazgatója (1917–1920), egyúttal Sopron vármegye tb. főjegyzője. A Soproni Tejszövetkezet és a csermajori földművesiskola megalapítója. Az I. vh. után Budapesten telepedett le (1920), a Földművelésügyi Minisztérium (FM) tanácsosa (1920–1927), tud. munkatársa (1927–1938), a Magyar–Olasz Bank Rt. gazdasági tanácsosa (1938), nyugdíjazták. A II. vh. után az Angyalföldi Sodronyfonat- és Szövetgyár tisztviselője (1945–1950), az MTA akadémiai státuszú kutatója (1950–1952), a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tud. munkatársa (1952–1957), nyugdíjas szakértője (1957-től).
Mezőgazdasági szervezéssel, takarmányozási, üzemszervezési, gazdaságtörténeti kérdésekkel, majd az FM munkatársaként, a tej és a tejtermékek tápláló értékének kutatásával foglalkozott; nevéhez fűződött az iskolatej-akció megindítása. Jelentős munkát fejtett ki a paraszti gazdaságok állattenyésztése érdekében, tevékenységének köszönhető az I. vh. előtt a Sopron megyei szarvasmarha-tenyésztés és tejgazdaság fellendülése. Alapvetőek a magyarországi kivándorlással (Munkabér és kivándorlás, 1902) és a magyarországi földbirtokmegoszlással kapcsolatos megállapításai (Nagybirtok – kisbirtok, 1930). Már a 20. sz. elején demokratikus földreformot követelt (A magyar mezőgazdaság átalakulásának föltételei, 1906), továbbá vizsgálta Erdély nemzetiségi viszonyait is (Fajok harca, 1905).