Rövid leírás
A Pázmány Péter Tudományegyetem Matematikai Tanszéke tanársegéde (1937–1942), az Állami Felsőipari Iskola r. tanára (1942–1950). Az ELTE TTK Földtani Intézete intézeti tanára (1950–1951), egy. docense (1951–1956), egy. tanára (1956–1970) és a Tanszék vezetője (1951–1970); közben az ELTE TTK dékánja (1966–1967 és 1968–1970). Japánban UNESCO-kiküldött (1967–1968). A Magyar–Amerikai Olajipari Rt. (MAORT Rt.) Geofizikai Osztályának kutatómérnöke (1940–1950). A Magyar Geofizikusok Egyesülete alapító tagja (1954-től), ügyvezető alelnöke (1955–1960), elnöke (1960–1966). A Nemzetközi Űrkutatási Bizottság (COSPAR) elnökségi tagja (1966–1969), vezetőségi tagja (1969–1970).
Tudományos pályafutását, mint halmazelmélettel foglalkozó matematikus kezdte, később érdeklődése gravitációs és földmágneses problémák felé fordult. Geofizikusként elsősorban a gravitációs és földmágneses mérések értékelésével és geológiai szerkezetek vizsgálatával, valamint geofizikai nyersanyagkutatással foglalkozott. Nemzetközileg is jelentős, új elméletet állított fel a Föld belső felépítésére és tágulására, valamint annak geofizikai következményeire (1953). Az új, korszerű szeizmológiai obszervatóriumok magyarországi hálózatának megszervezője, a modern magyarországi paleomágneses kutatások egyik elindítója. Nevéhez fűződik továbbá a magyarországi geofizikus-képzés első koncepciójának kidolgozása, a könyvtári, műszerezettségi, laboratóriumi és egyéb technikai háttér megszervezése (az ELTE TTK-n, 1951-től).
(A kép forrása: http://geophysics.elte.hu/inmemoriam/egyed.htm)