Rövid leírás
Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített (1915–1918), a Nagyalföldi Bányászati Kutató Intézet üzemi mérnöke (1919–1922), hivatalvezetője (1922–1938). Az Ipari Minisztérium Bányászati Ügyosztályán a bükkszéki olajbányászat, ill. a mezőkövesdi és kőrösmezői olajkutatások referense (1938–1945; miniszteri tanácsosi rangban, 1941-től). A II. világháború után, az Iparügyi Minisztérium egyik újjászervezője (1945– 1948), a Bányászati Osztály vezetője (1948–1949), a Nehézipari Minisztérium főelőadója (1949). A Bányászati Kutatási és Mélyfúrási Nemzeti Vállalat osztályvezetője (1949–1951), Mélyfúró Ipari Tröszt osztályvezetőjeként, a komlói mélyfúrások irányítója (1951–1953), a Mélyfúró Kutató Laboratórium fejlesztési osztályvezetője (1953–1958).
A nagyhortobágyi, a vérvölgyi, a hajdúszoboszlói, a debreceni, a tardi, a parádi, a recski és a bükkszéki kőolaj- és földgázkutató mélyfúrások vezetője. A hajdúszoboszlói mélyfúrás Európa addigi egyik legmélyebb fúrása volt (Pávai Vajna Ferenccel, 1924–1930), amelynek eredménye a 78 °C-os, jódos-sós víz. Nevéhez fűződik a hajdúszoboszlói és a debreceni mélyfúrások nyomán feltörő gyógyvízre épülő gyógyfürdők kialakítása.