Rövid leírás
A Pesti Napló belső, a Színházi Élet, a Délibáb és az Esti Kurír külső munkatársa (1934–1939). A II. világháború után a Haladás c. napilap munkatársa, párizsi tudósítója és párizsi sajtóattasé, egyúttal a Képes Világ és a Kis Újság munkatársa is (1945–1949), az 1950-es években elsősorban gyermek- és ifjúsági regényeket és mesejátékokat írhatott. A Nők Lapja (1957–1960), a Neue Zeitung munkatársa (1960–1963), a Magyar Nemzet munkatársa, főmunkatársa (1963–1970-es évek).
Pályája kezdetén művésznek készült: Orosházán szobrászatot, Budapesten mintarajzot tanult. Wesselényi Miklós hatására végleg Budapestre költözött, az 1930-as években sorra közölték írásait, „lírai riportjait” és sajátos hangú színi kritikáit a liberális polgári napilapok. A zsidótörvények miatt elbocsátották állásából, nem publikálhatott (1939-től), jóllehet néhány írását név nélkül, Wesselényi közbenjárására közölte a Magyar Nemzet, valamint néhány meséje is megjelent. Az ország német megszállása után Wesselényi mentette ki az orosházi gettóból, s ő bujtatta a szovjet csapatok megérkezéséig.
Valójában irodalmi pályafutása csak 1945-ben kezdődött: Sárga nárcisz (1945) c. kötetében megrendítően szép verseket közölt a magyar zsidósághoz tartozásáról. A kötet különös szerkesztésű: az 1930-as évek végétől 1945-ig a hazai zsidóság történetével kapcsolatos eseményeket kommentál egyéni hangú, lírai költeményekkel. Legismertebb regénye a Különös karnevál (1947) önéletrajzi ihletésű. Naplója alapján írta meg Wesselényi Miklós iránt érzett szerelmének valós történetét, részletesen ábrázolva a hajdani Orosháza ismert személyiségeit, a helyi hatalmi harcok szereplőit. Stílusa fanyar humorú, gyakran cinikus, nem ritkán pikírt, mondatszerkezetei érzelmekkel telítettek, megfigyelései pengeélesek.