Rövid leírás
A II. világháború alatt, apja révén bekapcsolódott a Magyarországi Kommunisták Antináci Komitéja (Mokan-komité) fegyveres ellenállási akcióiba (1944–1945). A Vasvári Akadémia titkára (1947–1949). A Petőfi Politikaitiszt-képző Akadémia, a Pedagógiai és a Gyógypedagógiai Főiskola tanára (1948–1949). A Szabad Nép munkatársa, rovatvezetője (1951–1956), szerkesztőbizottságának tagja (1952–1956); közben az Új Hang szerkesztője (1952–1953). Az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke (1956), az MTA Irodalomtörténeti Intézete tud. munkatársa (1957–1958).
Hungaricus álnéven kiadott, az 1956-os forradalmat elemző politikai írásaiért és „ellenforradalmi szervezkedés” koholt vádjával letartóztatták (1958. okt. 17.), első fokon (1959. márc. 4.), majd másodfokon kilenc év szabadságvesztésre ítélték (1959. ápr. 1.; amnesztiával szabadult: 1963). Az MTA Irodalomtudományi Intézete tud. ügyintézője (1963–1975), az Új Tükör szerkesztője (1976–1977), főszerkesztő-helyettese (1977–1986), főszerkesztője (1986–1989). Az Új Márciusi Front felhívásának egyik kibocsátója (1988), az MSZP országgyűlési képviselőjelöltje (1990). A Vasvári Pál Társaság (1989-től), a Petőfi Sándor Társaság elnöke (1991-től).
Irodalomtörténészként elsősorban a reformkor és a márciusi forradalom eszmetörténetével foglalkozott alapvető a munkássága Petőfi Sándor életművének kutatása terén.
(A kép forrása: https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/fekete-sandor)