Rövid leírás
A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) szakdíjnoka (1923–1926), az MNM Régészeti Osztályának múzeumi őre (1926–1935), I. osztályú múzeumi őre (1935–1942), igazgatóőri címmel és jelleggel (1942–1944), főigazgató-helyettese (1944. júl.–1945. ápr.). Hosszabb régészeti tanulmányúton járt Leningrádban, Moszkvában, Kazányban és Permben (1926), majd László Gyulával együtt a német megszállás alatt lévő Ukrajnában, elsősorban Kijev múzeumai népvándorlás- és honfoglaláskori anyagának leltározásával és mentésével foglalkozott (1941. dec.–1942. jan.). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1929–1951). Az MTA Régészeti Kutató Csoportjának ásatási technikusa (a pilismarót–basaharci avar temető feltárásánál, 1959–1960), majd a veszprémi Bakonyi Múzeum (1963–1969) és az MTA Régészeti Intézete szerződéses munkatársa (1964–1969).
A régi fémmegmunkálási technikák jobb megismerése érdekében kitanulta az ötvös mesterséget (1941), amelyet művészi szinten művelt. Ötvös munkáival részt vett a brüsszeli világkiállításon (1958). Az Ötvösművészek Alkotóközösségének tagja (1957–1958).
A népvándorlás és a honfoglalás korának nemzetközileg is elismert kutatójaként elsősorban a Kárpát-medence lovas nomád népeinek díszítőművészetével, hagyománykincsének továbbélésével foglalkozott. Összeállította a Kárpát-medence első, a maga idejében teljesnek mondható szkíta leletkorpuszát. Fő törekvése a hun kultúra keleti összetevőinek meghatározása volt. A honfoglaló magyarsággal kapcsolatos összefoglaló munkája (A honfoglaló magyarság fémművessége, 1935–1937) a magyar régészeti irodalom klasszikusa. Honfoglalás kori temetőt tárt fel Zemplénben (1962), amelyet később tévesen Álmos fejedelem sírjának minősített, az ezzel kapcsolatos tudománytörténeti vita fontos kordokumentum.
(A kép forrása: http://arpad.btk.mta.hu/eletrajzok/98-fettich-nandor.html)