Rövid leírás
A Ganz és Társa Községeket Villamosító Osztályának alkalmazott mérnöke (1903–1905), Németországban, Belgiumban, Svájcban, Franciaországban és Angliában járt hosszabb tanulmányúton (1905–1908). Budapesten önálló tanácsadó és tervező mérnök (1909–1950); közben a Tanácsköztársaság idején, a Műszaki Üzemfelügyelőség vezetője (1919. márc. 21.–aug. 1.). A Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodái (KGMTI) szaktanácsadója (1950-től). A Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete Energia és Erősáramú Szakosztályának elnöke (1946–1949). A Tanácsadó Mérnökök Testületének alapító tagja és ügyvezetője (1932–1945).
Általános energetikával, ipartelepek, kohóművek, bányák energiagazdálkodásával, ipari erőművek létesítésével, hő- és közlekedéstechnikával foglalkozott. Kidolgozta a nagy magasságban, hangsebességnél gyorsabban haladó repülőgép számára alkalmas sugárhajtóművet (találmányában Frank Whittle-t és Hans von Ohaimot megelőzve a sugárhajtómű négy változatát írta le). Kb. 50 szabadalma ismeretes: tervezett még – többek között – gőzkazánt (1923), elsők között dolgozott ki egy szárnyashajót (Kármán Tódorral, 1926), szerkesztett új típusú bányászati légsűrítő berendezést (1928). A sugárhajtómű őse, a Fonó Albert által feltalált légi torpedó (1915) volt, amelynek lényege, hogy a lövegből indított lövedéket egy vele összekapcsolt hajtómű tovább gyorsítja, ily módon viszonylag kis kezdősebességgel is lehet nagy távolságra lőni, s a nehéz lövedékeket kis tömegű ágyúból indítani.
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MuMaTu-a-mult-magyar-tudosai-1/fono-albert-17E3/)