Rövid leírás
Olasz ösztöndíjjal a római Collegium Hungaricum tanára (1932–1933), a budapesti olasz középiskola r. tanára (1935–1945), mb. igazgatója (1945–1947). A Vígszínház dramaturg-lektora (1947–1948), csak irodalommal és műfordítással foglalkozott (1948–1960). A Magyarok (1945–1946), a Színház munkatársa (1946), a Nagyvilág latin nyelvterületi szerkesztője (1947), a Szabad Nép kulturális rovatának kritikusa (1949), a Kis Újság (1950), az Irodalmi Újság (1951–1952), az Új Hang (1952), az Esti Budapest munkatársa (1952–1953).
20. századi és kortárs olasz irodalommal foglalkozott: Olaszországban Garibaldi-emlékeket gyűjtött. Különösen jelentős műfordítói tevékenysége, elsősorban klasszikus olasz irodalmat (pl. Boccaccio, Goldoni, Pirandello) fordított magyar nyelvre. Számos színdarabot, rádiójátékot írt és dramatizált.