Rövid leírás
A budapesti Maglódi úti Horthy Miklós Kórház (1938–1940), a Szent Rókus Kórház (1940–1944), a Bajai Kórház Klinikai Diagnosztikai Osztályának segédorvosa (1941–1944). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. a BOTE I. sz. Belgyógyászati Klinika egy. tanársegéde (1946–1947), egy. adjunktusa (1947–1951), a III. sz. Belgyógyászati Klinika egy. docense (1951–1959), a BOTE, ill. a SOTE II. sz. Belgyógyászati Klinika egy. docense (1959–1966), a IV. sz. Belgyógyászati (= Kardiológiai) Klinika egy. tanára (1966–1979) és az Országos Kardiológiai Intézet igazgatója (1966–1977), főigazgatója (1977–1979).
Tudományos pályafutásának kezdetén az elektrokardiográfia kérdéseivel foglalkozott, később érdeklődése a szív dinamikájának vizsgálata felé fordult. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a szív saját vérellátásának vizsgálata, ill. a koronáriakeringés patomechanizmusának tanulmányozása terén. Nagy szerepet játszott a magyar kardiológia világszínvonalra emelésében: elsősorban az ő tevékenysége révén lett az Országos Kardiológiai Intézet az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) egyik referenciaközpontja.