Rövid leírás
A Magyar Géniusz szerkesztője (1903–1904), a Pesti Hírlap belső munkatársa (1904–1917), egyúttal A Hét (1904–1909), a Pesti Napló munkatársa (1908–1912), a Boszniai Hírek szerkesztője (1910– 1916). A Berinkey-kormány sajtófőnöke (1919. jan.), a Tanácsköztársaság alatt az Újságíró Szakszervezet végrehajtó bizottságának tagja, az Írói Választmány tagja (1919. ápr.–jún.), a bukás után a Markó utcában raboskodott (1919–1920). A Nyugat főmunkatársa (1917–1922), szerkesztője és a Nyugat Könyvkiadó vezetője (1922–1941). Jelentős szerepet játszott a Nyugat szerkesztésében, lektorálásában, tördelésében, a lap profiljának a kialakításában, részt vett a Nyugat-pályázatok bíráló bizottsága munkájában. A Magyar Csillag társszerkesztője (1941–1944), a Nyugat Könyvkiadó újraalapító vezetője (1945–1947).
A gimnáziumi önképzőkörben kezdett el irodalommal foglalkozni, egy diáktársa beküldte versét a Petőfi Társaság lírapályázatára, amely a Budapesti Naplóban jelent meg (1902). Osvát Ernő felfigyelt tehetségére, s elkérte műveit. Első kötete, Az első stációnál (1903) a századforduló táján írott verseit tartalmazta, amelyeket a szomorúsággal enyhített lázadás, a diákszerelem, a gyermekélmények s az akkor divatos betegség, a halálkultusz témái, motívumai jellemzik. A Pesti Hírlap tárcaírójaként több ezer cikket írt, elsősorban napi politikáról, oktatási-nevelési kérdésekről. Osvát Ernő a Nyugathoz hívta, költészete ekkor vált énközpontúvá, meditáló jellegűvé. A rész–egész problémái, az én és a mindenség viszonya foglalkoztatták, a halál képzetét eszmei-esztétikai kategóriaként kezelte. Az Ofélia térdein c. kötetében (1911) újszerű szerelmi lírával jelentkezett. A szelíd ábrándozás helyett az erotikát, a megszerzés, a megtartás és az elvesztés kétségeit jelenítette meg, versei kiforrottak, ötletesek. A Rubens asszonya c. kötetben (1912) a szerelem került a poézis középpontjába, témáit a házaséletből merítette, amelyeket barokkos érzelmességgel jelenített meg. A Testvérbánat csillaga (1922) húszévnyi versanyag alapján készült válogatás. Témái az oktalan vérontás, a háborúellenesség, a humánum, az együttérzés az áldozatokkal. Az 1930-as évektől líráját inkább passzív rezisztencia jellemezte a fasizmussal szemben. Több verseskötete, válogatáskötete mellett megjelentek irodalomtörténeti jelentőségű memoár-novellái (Kortársaim, 1954), s a Nyugat íróinak alakjait felelevenítő Levelezéseim a kortársaimmal c. kötete (1955). Az Egy író élete (I–II., 1958–1962) önéletrajz, irodalomtörténeti értelmezés, önvizsgálat, önértelmezés.
(A kép forrása: http://www.huszadikszazad.hu/1920-marcius/kultura/gellert-oszkar-versek)