Rövid leírás
A budapesti tudományegyetemi közgazdaság-tudományi kar, ill. a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Közgazdaság-tudományi Kar Keleti Intézetében az angol nyelv segédtanára (1920–1925), a török, az arab, a perzsa nyelv és az iszlám művelődéstörténet r. tanára (1925– 1941). A JNMGE Közgazdaság-tudományi Kar Keleti Intézetének igazgatója (1941–1946), a török és az arab nyelv intézeti tanára, az angol nyelv és szemináriumi gyakorlatok meghívott szakelőadója (1941–1946); közben nyugdíjazták, majd állásába visszahelyezték (1944). A Keleti Intézet (1945-től), a Keleti Gazdasági és Társadalomtudományi Tanszék ny. r. tanára (1946–1948), a Pázmány Péter Tudományegyetem BTK, ill. az ELTE BTK Török Filológiai Tanszéke ny. r. tanára (1949–1952), egy. tanára (1952–1958) és az Olasz Műveltség és Gazdaságpolitikai Tanszék vezetője (1948-tól). Az ELTE Arab Irodalmi és Művelődéstörténeti Tanszéke alapító tanszékvezető egy. tanára (1958–1964). Delhiben áttért az iszlám hitre, felvette a Hajji (Hadzsi) Abdul Karim Germanus nevet. A kairói Al-Azhar mecsetiskola hallgatója, tanára, majd Mekkába, a Kába kövéhez és Medinába zarándokolt (1934–1935, később még kétszer megtette a zarándoklatot: 1939-ben és 1965-ben).
Nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el az arab, ezenkívül általában az iszlám vallástudomány és -jogtörténet kutatása terén. Elsőként fordította magyar nyelvre az arab irodalom jeles alkotásait, ill. foglalta össze monográfiában az arab irodalom történetét. Fordításában jelent meg először arabul Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Arany János, Vörösmarty Mihály, József Attila és Ady Endre több költeménye.
(A kép forrása: Wikipédia)